Fitz Jenő: A székesfehérvári Budai külváros középkori templomai - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 3. (Székesfehérvár, 1956)

Székesfehérvár középkori topográfiájának kérdésével először „Régi Székes Fejérvárról Jegyzetek” című ismeretlen szerzőtől származó cikk foglalkozik a Tudományos Gyűjtemény 1818. évfolyamában.' A rendelkezésre álló források elégtelensége következtében a szerző nem tudott világos képet adni nemcsak a város középkori nevezetes épületeiről, de az egyes külvárosok tekintetében sem. „A Váron kívül a’ Sziget és Üjváros köztt voltak még éjszaki keletre két hóstátok, vagy külső Városok (hol most a’ Budai külső város és a’ szérők) posványok által elválasztva. A’ napnyugoti részen (hol most Fischer háza) állott az Augustinianusok Klastroma; keleit felén pedig a’ Sz. Josefi Plébánia Templom,” írja a névtelen szerző. Valószínűnek látszik, hogy megállapításait a város törökkori metszetei alapján szűrte le, megfelelő kritika nélkül.

Szvorényi József „Székes-Fejérvár” című, az Üj Magyar Múzeum 1851. évfolyamában közzétett cikkében2 szintén megpróbálkozott a metszetek felhasználásával a középkori épületek helyének megállapításában. A Szent Miklós prépostságról írja: „Ez, hagyomány s a kérdéses rajz szerint is a mai katonai növelde előtti dombon állhatott, hol csakugyan ma is akadnak romokra.” A Budai külvárosba helyezi a Szent Márton templomot is: „Sz. Márton temploma, mely a Buda felé terjedett külvárosban feküdt, hol 1527-ben I. Ferdinánd egy közel álló dombon esküjét létévé, a kardjával a világ négy részére vágott.”3 Az egyes templomok felsorolásánál megjegyzés nélkül közli az 1817. évi canonica visitatio feljegyzését a Szent Ferenc templomról, a Szűz Mária és a Szent Borbála kápolnáról: „Muniuntur itaque suburbia, tormenta, excubiae diumae et nocturnae distribuuntur; munitio inter templa Divo Francisco, et Deiparae Virgini sacrata perficitur. Verum Tureae ad eam partem suburbii, quae ad portam Budensem vergit, omnibus viribus incumbunt, edocti ab iis, qui situs locorum cognitos habuerunt. Barkócyus igitur illuo praesidia Italorum et Germanorum transfert, qui erumpentes in Tureas, multos ex iis caeciderunt. Ii tamen hac re minime turbati, sed ut inter carecta, et arundinem coeno impletam pedem figere possent, e crassioribus tabulatis iter parare incipiunt, e propinguo querceto, quod ad aediculam Divae Barbarae dedictam haud procul ab urbe erat; virgulta et ligna sexcentis quotidie plaustris convehunt.”*

Rupp Jakab „Magyarországi helyrajzi története” című munkájában változtatás nélkül vette át a Tudományos Gyűjtemény adatait.'

Pauer János „Historia Diocesis Alba-Regalensis” című feldolgozása*

OO