Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Bíró-Balogh Tamás: Kölcsönhatások: írók, költők és Szeged
Bíró-Balogh Tamás Kölcsönhatásban: írók, költők és Szeged „szegedi", amíg egyetemi hallgató volt: a beiratkozás előtti napon érkezett életében először a városba, majd utolsó vizsgáinak letétele után már nem is jött vissza, csak néha-néha, vendégszereplőként vagy látogatóba. Radnóti négy évig járt a bölcsészkarra- József Attila azonban még az egyetemi időszakát sem töltötte ki teljesen. Egészen konkrétan szegedi életszakasza mindössze egy tanév volt: 1924 őszén érkezett Szegedre, 1925 júniusában azonban már Budapestre költözött. (A Szegedhez közel fekvő Makón is mindössze két évet élt, 1922-1924 között - igaz, innen alkalmanként be-bejárt meglátogatni Juhász Gyulát.) József Attila szegedi periódusának idején éppenhogy nem volt a korszak reprezentatív költője - még városi viszonylatban sem! Lengyel Andrást id éze m: „Az indulás azon ban minden alkotó életében különlegesen fon tós életszakasz, s ennek sikere vagy kudarca sokáig kihat rá. Szeged irodalmi életének belső dinamizmusát mutatja, hogy ezt az indulást József Attila számára meg tudta könnyíteni. Megajándékozta a költői elhivatottság majdnem egy életre szóló nagy élményével, s lehetővé tette számára, hogy ebben az oly fontos életszakaszban megszerezze orientációjának több fontos elemét" (Lengyel, 1994). Radnóti költészete is később teljesedett csak ki. Felsorolni is hosszú lenne azon írók-költők és irodalomtörténészek-kritikusok nevét, akik a szegedi felsőoktatásban végeztek. Elég csupán a harmincas években működő élcsapatra, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumára gondolni, vagy a hatvanas évektől működő llia-iskolára. Szeged hatása vissza-visszaköszön szinte majd'mindenki írásaiból. És Szeged irodalmi életéhez hozzátartoznak azok az alkotók is, akik csak alkalmanként fordultak meg a városban. Ők népszerűségük, vonzásuk vagy presztízsük miatt voltak hatással a helyi kultúrára. Leggyakrabban irodalmi rendezvényen vettek részt - előadáson, felolvasáson, köszöntésen -, de nemegyszer csak látogatóba jöttek valakihez. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a lokalitás nem esztétikai mértékegység és a lakcímkártya nem minőségjelző lakmuszpapír: attól, hogy valami „szegedi", még nem lesz jó. Természetes, hogy vannak közepes és kifejezetten gyönge minőségek is, a helyi lakosok között is, a városban időző egyetemisták között is. De az irodalomnak szüksége van erre a másod-, harmadvonalra is, mert közülük kerülnek ki a kismesterek és próbálkozók. Sőt, „az irodalmi élet valóságos közegét nem utolsósorban ezek a kisebb írók alkották, s ennek a mezőnynek a viszonylagos erejét jelzi, hogy mindegyik csoportnak- a kismestereknek éppúgy, mint a torzóvá lett próbálkozóknak - megvolt a maguk szerepe. A kismesterek valódi irodalmat teremtettek, értékeket alkottak, a próbálkozók pedig- ha többet talán nem is, de - egy új életérzést, irodalmi habitust megszólaltatni próbáltak, s a maguk módján az irodalom új törekvéseit képviselték e vidéki közegben. Kudarcaik legalább annyira tanulságosak, mint eredményeik" (Lengyel, 1994). Az irodalom szükségszerűen kitermeli a sokadvonalat is: rengeteg név van a korabeli lapokban, amelyeket a jótékony feledés fed azóta is. (És fedi majd el a mai„írók, költők" egy részét is.) Szegeden fontos viszonyítás a várost körülvevő Körtöltés - aki és ami azon túljut, az a mondás értelmében már valamiképpen minőség. Mások pedig belül ragadnak a Körtöltésen; nekik meglehet, nagy a városi „hírük", de a Körtöltésen kívül nem látszanak. 87
