Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Nátyi Róbert: Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból
Nátyi Róbert Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból Az 1891. december 25-én, a felvidéki Vágvecsén született Bäck Margit szüleivel 1901 környékén költözhetett Szegedre, akinek édesapja, Bäck József (1861-1922) a Tiszaparti városból származott. Forrásokkal nem bizonyíthatóan először Szegeden, majd Budapesten kezdte meg szakmai pályafutását. Ezután kétséges datálású (1910-1913) bécsi tanulmányok következtek. A szakirodalomban felmerült, hogy esetleg a korszakban igen népszerű Dora Kallmus (1881-1965) tanítványai közé tartozhatott, aki Madame D'Ora néven nyitotta meg a császárvárosban műtermét. Ezt nem sikerült a mai napig hitelt érdemlően igazolni (Fejér, 2005: 112). Valószínűleg 1913-tól újra itthon tevékenykedett. Hogy stílszerűek maradjunk - a fekete-fehér fényképezés korában - fotográfiái egészen új árnyalatot jelentettek a város akkori képírói erőfeszítései között. A köznapi megrendelések legnagyobb hányadát kitevő családi portrék, illetve népszerű polgári témák kevésbé érdekelték. Eredendően a művészi fotografálás új kérdései, problémái irányába fordult teljes figyelmével. Ez az aspiráció szerencsésen egybeesett azzal, hogy a városi értelmiség a tízes-húszas években önreprezentációját már frissebb, modernebb stílusban képzelte el a klisészerű portrébeállításokkal szemben. Az addig hagyományosan férfiak uralta szakmában egyre több nő próbálhatta ki képességeit, akiknek praxisa az első világháború környékétől töretlen népszerűségnek örvendett a művelt polgárság körében. Máté Olga (1878-1961) vagy Landau Erzsi (1896-1967?) neve például mára vitathatatlanul a kánon részévé vált. Minden bizonnyal nem véletlen, hogy a képzőművészet, illetve a vizuális kultúra újdonságaira fogékony Juhász Gyula is felfigyelt az új stílusban alkotó fényíróra, ennek köszönhetően a poéta Bäck első fontos szegedi modelljei közé tartozott. Jelenleg négy, 1920 előtt készült portréját ismerjük a költőről. Elképzelhető, hogy az író ismertette össze avantgárd képzőművész barátaival: Moholy-Nagy Lászlóval és az aktivista szobrász Gergely Sándorral is (Nátyi, 2018:30). A művésznő napjainkra kevés számban fennmaradt képe nem teszi lehetővé a pálya beható elemzését, de néhány erővonal fölvázolására azért módot ad. Korai alkotásai nemcsak Bécs művészi, szakmai befolyásáról tanúskodnak, hanem több szálon kötődnek is a közös monarchia fővárosához. Táncosokat, balettosokat ábrázoló érzékeny, a tónusfokozatokat érvényre juttató felvételei ennek bizonyságai. A modern táncot, a mozdulatművészetet a XX. század eleji avantgárd áramlatok között jelentős hely illette meg. A kortárs vizuális művészetek repertoárjában, köztük kiemelten a fényképeken igen korán megjelentek a fontos szereplők, meghatározó vagy úttörő előadóművészek, koreográfusok alakjai. A spontaneitás, a mozdulat hű megörökítésének követelménye miatt természetesen a fotográfiát elsődleges hely illette meg. A bécsi balerináról, Lucy Kieselhausenről, illetve Charlotte Wilke mozdulatművészről valószínűleg 1913 környékén készült képek a kortárs bécsi fotográfia fogásainak elsajátításáról vallanak (B. Nagy, 2007: o.n.). Érdekes adalék, hogy az 1920-ban sikerei csúcsán lévő Kieselhausen május 15-én Szegeden a Tisza Szállóban is fellépett (Juhász, 1920: 2), vélhetőleg ennek a műsornak az élménye alapján fordította le Juhász Gyula Alfred Kerr: Lucy Kieselhausen című versét, mely novemberben a Délmagyarország hasábjain jelent meg (Délmagyarország, 1920b: 5). 64
