Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Nátyi Róbert: Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból
Nátyi Róbert Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból 1914 májusában a Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítására Kóródy és felesége is adott be műveket (Tóth, 2008: 224-225; Soós, 1914: 12). Ez számunkra azért érdekes, mert a kubizmus centrumából Szegedre, nyilvános szemlére csak Kóródy művei jutottak vissza. Arról sajnos nincsenek értesüléseink, hogyan hatottak a munkák a helyi művészekre. Az egyetlen „Párizs-rajongó" Kukovetz Nanát kivéve, akiről - Tóth Károly kutatásából - tudjuk, hogy saját tulajdonú katalógusában megcsillagozta a Kóródy házaspár alkotásait, mint számottevő műveket (Tóth, 2008:224). Míg a Szegedről indult avantgárd első generációja Párizst választotta művészi óhajai céljaként, addig az első világháború után Németország modernista központjai már jóval nagyobb vonzerővel bírtak. 1922. december 28-i számában a Szeged című lap a következőképpen írt: „A szegedi festők az utolsó években szinte célpontnak veszik Bedint. Jelenleg két szegedi művész él Berlinben, Gergely Sándor és Góth Imre" (Gótb Imre itthon, 1922:2). A városból induló avantgárd következő hulláma, így Gergely Sándor (1889- 1932) (Apró, 1986) és Moholy-Nagy László (1895-1946) már nem a francia főváros felé igazodott, hanem a Kassák Ma című folyóirata köré tömörülő aktivista csoport irányába tájékozódott. Gergely a müncheni akadémiáról - ahol Adolf Ernst Hildebrandt (1847-1921) volt mestere - került ki 1914-ben a frontra, ahonnan 1917- ben sebesülése miatt tért vissza Szegedre. Ebben az időszakban ismerkedett meg Juhász Gyulával, akinek bátorítására újrakezdett mintázni. A költőnek, mint látni fogjuk, hatalmas, elévülhetetlen szerep jutott a helyi képzőművészet támogatása, propagálása kapcsán. Szinte minden friss, fiatalos irányt születése pillanatától kitüntető figyelmében részesített. Megismerkedett a művészekkel, megnyitotta kiállításaikat, publikált róluk a napilapokban és az egyes szereplőket, a csoportok képviselőit be is mutatta egymásnak. A művészek ezt a törődést igyekeztek meghálálni, ennek köszönhetően számos alkotás készült alakjáról, karakteres portréjáról, gazdagítván a Juhász-ikonográfiát. Gergely Sándor művei 1918. szeptember 15-én már a Ma folyóirat demonstratív kiállításán szerepeltek. A következő hónapokban a progresszív képzőművészeti kritika az aktivisták egyik legeredetibb szobrászaként tartotta számon. Kassák körével is minden bizonnyal Juhász Gyula ismertette meg a művészt. Gergely Juhász Gyula bronzportréja 1918-ban, a költő első öngyilkossági kísérlete utáni periódusban született. A Makóról Szegedre költöző poéta zaklatott, maszkszerű, üresen hagyott tekintete labilis lelkiállapotának hű tükre. A felszín finoman vibráló hullámzása, a bronz egyenetlen, göcsörtös felülete szintén ezt látszik alátámasztani. A portré gipszvázlata már A Hét című folyóirat 1918. szeptember 29-i számában is megjelent. Gergely Tabu című szobra a magyar aktivista szobrászat egyik legjelentősebb alkotása. Monumentális, zárt tömbje, lekerekített, kavicsszerű formájával, melankolikus hangulatba burkolózó, magányos alakjával a század eleji kortárs 59
