Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Máté-Tóth András - Mezey András: Vallási momentumok Szeged történetében
Máté-Tóth András - Mezey András Vallási momentumok Szeged történetében szempontokat igyekezett érvényesíteni, hanem korábbi szakmai pályafutásának mintegy folytatásaként a felvilágosult népnevelő, a szociológiai alapossággal elemző, s a szélsőségeket lenyesegetni igyekvő reálpolitikus szerepét öltötte magára. E két, egymást ellensúlyozó hatás mellett nincs jele annak, hogy Szegeden és a megyében a katolikus egyház - a korszak egészét tekintve és működési színtereit összességében vizsgálva - lényegesen durvább vagy enyhébb üldöztetésben részesült volna, mint az országos átlag. Mivel Magyarország mindeddig legnagyobb hatású agrárifjúsági mozgalma, a KÁLÓT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületé) is Szegedről indult, majd Csongrád és Csanád vármegyékben terjedt el először, a feladat nagyságát a helyi kommunista vezetők kettőzöttnek érezhették: ehhez mérten tehát az egyházellenes kampányok valóban hevesek voltak. Erejüket azonban jórészt semlegesítette a vallásos lakosság hasonlóképp heves ellenállása, amelynek komoly bázisát adták Szeged egyetemistái. A„papi várost" ugyanis tudományegyeteme tette igazán nagyvárossá, és ez valamennyire ellensúlyozni tudta a gazdasági és közigazgatási szférában a déli határsáv közelsége miatt elszenvedett hátrányosságokat. Hogy a két szembenálló tábor, a katolicizmus és a kommunizmus híveinek erőpróbája itt milyen eredménnyel járt, azt legjobban az 1947. március 19-21-i diáktüntetések mutatták meg: a fakultatív hitoktatás tervezete ugyan országos tiltakozást váltott ki, de ez csak Szegeden fejlődött a tiltakozók és a rendőrök, valamint az oldalukon felsorakozó, felfegyverzett gyári munkások közti véres összecsapássá. S a tiltakozók derékhadát adó egyetemi és középiskolai diákság később magától értetődően szinte kimeríthetetlen tartalékát adta az illegális ifjúságpasztorációnak is, amelynek a szükséges rejtőzködést és intimitást szintén leginkább az urbanizált közeg biztosította (Mezey, 2015: 65-68). Modern korszak: pluralizmus és identitás A modernitás az individualitást erősítő korszak. Hankiss Elemér és kutatótársai 30 évvel ezelőtt összevetették az amerikai és a magyar modernitást, s arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar társadalom nem kevésbé individualizált, mint az amerikai, de amíg az amerikaiak körében erős a civil társadalom iránti elkötelezettség, addig a magyarok önmagukon kívül senkivel sem törődnek (Hankiss 1982). A magyarok egymás mellett élnek, de viszonyukra sem az együttműködés, sem a verseny nem jellemző. Bár Magyarországon is egyre növekedett az életszínvonal, ezzel párhuzamosan nem növekedett sem a jólét érzése, sem a boldogság foka. Ehhez még hozzátehetjük, hogy a modernizációval erősödött bizonyos tipikus betegségek előfordulási gyakorisága is: agyérrendszeri betegségek, szívinfarktus, gyomortraumák, magas vérnyomás és öngyilkossági hajlandóság. Kopp Mária és Skrabski Árpád ezt az ellentmondást kelet-európai egészség-paradoxonnak nevezték el. Hiába növekszik az életszínvonal, ezek a súlyos betegségek nem csökkennek. 43
