Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)

Máté-Tóth András - Mezey András: Vallási momentumok Szeged történetében

Mété-Tóth András - Mezey András Vallási momentumok Szeged történetében egyidejűtlenség révén. A korszakok megnevezése inkább emblematikus, fenoti­­pikus, és a korszakhatárok is ilyesféle évszámok, melyek inkább jeleznek egyfajta fordulatot, mintsem pontosan képesek lennének megjelölni azt.1 Vallásfunkciók sokfélesége Egyházias korszak: stabilitás Az első korszakot Ernst Troeltsch német szociológus, történész és teológus megje­lölését kölcsönözve egyházias korszaknak nevezzük. Nagyon nehéz a mai gondol­kodás alapstruktúrája és logikája viszonyrendszerében elképzelni ezt a korszakot, mert ennek legfőbb jellemzője az, hogy még előtte vagyunk a szekularizációnak, az állam és az egyház szétválasztott illetékességének, s még inkább előtte vagyunk a társadalom különböző alrendszerekre bomlásának, melyben az egyik alrendszer a vallás, melynek intézményi keretei az egyházak. Egyfajta átfogó vallási és egy­házi illetékességre kell gondolni. Ennek a korszaknak emblémái a legjelentősebb klasszikus vallási épületek. Néhánnyal kapcsolatban megragadható a vallás átfogó illetékessége, jelentősége a város egésze számára, és a történeti szempontokat is jórészt köréjük csoportosítjuk. Dömötör-templom, Szent Miklós-templom és a Rozália-kápolna Bálint Sándor, Szeged és a szegedi vallási világ kiemelkedő kutatója szerint a város előtörténete összefonódik a sószállítással. Az erdélyi só a Maroson érkezett, és Sze­geden, helyesebben ekkor még a Palánknak nevezett belvárosi területen zajlott a továbbosztás Pannónia felé. Erre a korra datálható a Dömötör-templom, mely­nek alapjait a XI. században rakták le. A templom elnevezése az ortodox hatást mutatja, ebben afelekezetben ugyanis Dömötör (Demeter) a városok védőszentje. A bizánci rítus már jelen volt István korában (Bálint, 1983: 13), sőt, magyarországi fennmaradását az Árpád-házi királyok és a bizánci császárok kiterjedt rokoni kap­csolatai még több évszázaddal a nagy egyházszakadás (1054) után is biztosítot­ták. Nem maradt viszont fenn eredeti formájában a Dömötör-templom: ahogy a régi rítusokat felváltotta és a feledés homályába borította az új, úgy épült rá az Árpád-kori épület alapjaira és egyik tornyára az 1720-as években a barokk stílusú, immár katolikus templom. Csak a neve maradt a régi. Szimbólumértékű, hogy közvetve a nagy árvíz utáni újjáépítéskortettfogadalom segített fellelni a város vallási gyökereinek emlékét. A Fogadalmi templom építése ugyanis egyben a Dömötör-templom halálát jelentette, s lebontása végső szaka­szában (1925) került napvilágra az Árpád-kori templom saroktornya. Ám ez a kor már nemigen emlékezett vallási gyökereire, s így még inkább szimbólumértékű, hogy a csákányok kezdetben a tornyot sem kímélték. Megmentése érdekében a város legnagyobb tudósainak, művészeinek (többek közt Cs. Sebestyén Károly etnográfus, Móra Ferenc) kellett közbelépniük. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom