Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Tóth István: Változások Szeged arculatában szegedi épületeken keresztül
Változások Szeged arculatában szegedi épületeken keresztül Tóth István Vizsgálódásunk harmadik állomása: a Széchenyi tér Rövid történeti vázlat 1856. június 3-án Gamperl Alajos pestvárosi tanácsnokot szegedi polgármesterré nevezték ki. Ő a Nagy Piactéren át kocsiutat köveztetett, majd 1857 tavaszán a kocsiút két oldalán téglából gyalogjárdát készíttetett, mellé két oldalt vadgesztenye fákat ültettetett - tehát platánok csak később, az árvíz után kerültek a térre. Ő állíttatta Szegeden a második séta utat, az úgynevezett „Gamperl-sétányt" amelyet az 1879. évi árvíz pusztított ki a Városháza elől. 1857-1860-ig ő volt a Belvárosi Kaszinó elnöke, egyben a város polgármestere. Gamperl Alajos nem a hazafiak közül való volt, de választmánya csupa derék, jó magyar emberből állott. 1860. április 8-án Széchenyi Döblingben önkezével vetett véget életének. A gyászhír április 23-án érkezett meg a Kaszinóba. Széchenyi emlékére a nagy piacot 1860. május 15-én„Széchenyi-térnek" nevezik el (Hábermann Gusztáv szerint Gamperl javaslatára lett Széchényi tér - ám a javaslat előterjesztője Aigner képviselő volt a városi Tanácsülésen.). Ekkor még nem épült meg a Kiss Dávid-féle ház (1872) és az Új Zsótér-palota (1873), illetve Aigner József háza (1874) sem, amelyek később az egykori nagy piacteret osztották ketté. Korábban a teret Szent Háromság terének is nevezték, hiszen a déli sarkában, a mai Klauzál téren az oroszlános térszoborhoz közeli helyen állt a Szent Háromság szobra. Erről tanúskodik egyetlen képi ábrázolásunk, a Csató Ferenc által készített akvarell 1861 -bői. Csató Ferenc: Szeged, Széchenyi tér, 1861. (akvarell) 159
