Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Balog Iván: Hogyan hatott Szeged Bibó Istvánra és Bibó István Szegedre?
Balog Iván Hogyan hatott Szeged Bibó Istvánra és Bibó István Szegedre? 1932: 241-248; Balog, 2004: 19). Ezt a belátást használta fel Bibó, amikor politikai traumatológusként, krizeológusként látszólag antagonisztikus etnikai, világnézeti, politikai konfliktusokban a közvetítő szerepére vállalkozott (Balog, 2004:17-34). II. 1. Ami Bibó még életében Szegedre kifejtett hatását illeti, itt időrendi sorrendben haladva előbb államtudományi, majd jogtudományi disszertációját kell említeni. Mindkettő pályájának kezdeti sikerei közé sorolható, és mind A szankciók kérdése a nemzetközi jogban (Bibó, 1934), mind pedig a Kényszer, jog, szabadság (Bibó, 1935) Szegeden jelent meg. Jogfilozófusi pályájának következőjelentős állomása is városunkhoz köthető: magántanári habilitációja 1940. június 13-án a szegedi egyetemen történt (Bibó, 1993). Később, Erdély visszacsatolása után, 1941. május 26-án habilitációját Kolozsvárra helyezték át (Kenedi, 1991:446). Bibó István szegedi karrierjének, egyúttal egész életének legfényesebb évei a koalíciós időszakra tehetők. 1946. július 22-én nyilvános rendes tanárként a szegedi jogi karon a Politika Tanszék professzora lett (Huszár-Litván-S. Varga, 1995: 342-352), ahol is e minőségében alkotmánytant és közigazgatástant adott elő, ezen kívül a Bevezetés a politikatudományba és a Nemzetközi jog című kurzusokat, valamint a kar esti munkástanfolyamán a Bevezetés a jog, állam- és társadalomtudományba című tárgyat is (Dénes, 2004: 33-215). E tanévben sok előadást tartott a városban is: az egyetem aulájában, a tanárképzőn, a szakszervezeteknél, a protestáns férfiak körében, egy pedagógus-továbbképző tanfolyamon és a Szabadművelődési Felügyelőknél (Fluszár-Litván-S. Varga, 1995: 334-338). Szeptember 4-én kari jegyzőnek nevezték ki, az ősz folyamán pedig a Szegedi Közművelődési Tanács tagjai közé választotta (Kenedi, 1991: 446). 1947-ben fővárosi elfoglaltsága miatt egyetemi tanári teendői alól szabadságolták, de úgy, hogy a főkollégium előadásában és a vizsgáztatásban helyettesítették, a kiskollégiumok előadásait és egyéb egyetemi teendőit ellátta (Kenedi, 1991: 446). A következő tanév első félévében heti egy órában Modern államelméleteket tanított, valamint a Demokrácia és szocializmus, valamint a Szabadság, képviselet, önkormányzat című kurzusokat (Dénes, 2004: 215-230), a második szemeszterben hetente 2-2 órában pedig Közigazgatástant, Nemzetiségi kérdést és Legitimitást is (Dénes, 2004:230-253; Kenedi, 1991: 447). Az élete vége felé Huszár Tibornak adott interjújában így vélekedett a szegedi egyetemről: „Abban az időben mindenki baloldalinak nevezte magát, aki határozottan nem volt nyilas vagy németbarát. Ilyenek nem sokan voltak Szegeden, s ha voltak, eltűntek. Egészében véve az egyetem egy jellegzetes várakozás-álláspontú, inkább konzervatív középosztálybeli együttes volt, ahol én úgy szerepeltem, mint egy nagyon erősen és agresszívan baloldali elem. Olyan emberek, akik később simán és zökkenő nélkül behódoltak, rettentően a szememre hányták, hogy én a középosztályt gyalázó előadásokat tartok Szegeden" (Huszár-Litván-S. Varga, 1995: 261). Mindez jól mutatja, miben különbözött Bibó kortársai többségétől. Oktatói munkássága háttérbe szorulását annyiból nem is különösebben bánta, hogy ekkor már érzékelte: a diktatúra bevezetésének közeledtével a kommunisták egyre inkább 126