Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Horváth Ferenc: A szegedi vár bontása. A vár helye és szerepe a szegediek gondolkodásában
Horváth Ferenc A szegedi vár bontása. A vár helye és szerepe a szegediek gondolkodásában Nem sokkal ezután Reizner János - a város volt főjegyzője, a Somogyi-könyvtár könyvtárnoka - az említett fényképfelvételeket gondosan számozva, s a lebontott vár alaprajzát is mellékelve bőséges magyarázat kíséretében megküldte az éppen 1881-ben megalakult Műemlékek Országos Bizottságának. Hiszen törvény, az 1881. XXXIX. te. először írta elő a műemlékek védelmét. A képeket nézve felmerül a kérdés, miért került sor erre a hatalmas munkával járó rombolásra. Szeged miért ragaszkodott a város egyik legősibb, legjelentősebb, az akkor mintegy hatszáz éves épületének lerombolásához? Ha erre kielégítő választ akarunk adni, meg kell vizsgálni, milyen kapcsolatban volt a városvezetés és a lakosság a várral az egyes korszakokban. Hogy a város, a lakosság és a vár - mint intézmény és mint városszerkezetet alakító objektum - viszonyát megértsük, legelőször is azt kell megnézni, kik voltak a birtokosai és milyen intézményeknek adott helyet. A középkori vár és a város Röviden vissza kell tekintenünk a legkorábbi időkig, azaz a vár valószínű felépítésének idejéig. Jelenlegi ismereteink - pontosabban Petrovics István kutatásai - szerint ez a 13. század utolsó harmada. Éppen az a kritikus történeti időszak, amikor a királyi vármegyerendszer és a várispánság végérvényes kettéválása után a királyi vármegyerendszer nemesi megyerendszerré alakult át. II. András, majd IV. Béla tatárjárás utáni birtokpolitikája, a királyi birtokok eladományozása a magánföldesúri hatalom, az arisztokrácia megerősödéséhez vezetett. Ilyen történelmi helyzetben jött létre a szegedi vár. A történetírás általában az 1241-ben elpusztult csongrádi ispáni vár szerepének átvételét látja ebben a mozzanatban. Nem véletlen, hogy a 12. század folyamán a megye legjelentősebb központjává fejlődött Szeged gyakorlatilag alternatíva nélkül kínálta ezt a megoldást, hiszen a város két fontos szárazföldi út (É-D, K-Ny) és két jelentős víziót (Tisza, Maros) találkozásánál fekszik; fontos tiszai átkelőhely (a Tisza 6-10 km-es ártere itt teljesen összeszűkül); egyházi központ (kalocsai érsekség főesperessége); királyi birtok; királyi sóközpont; megindult a preurbánus fejlődés útján; hospesei (vendégek, telepesek) Székesfehérvárral és Pesttel azonos városi jogokat kaptak 1242-47 között; 1282-től kezdődően több esetben királyi kongregáció, azaz országgyűlés színhelye; V. Istvántól kezdődően csaknem minden királyunk megfordult benne. A 15. században már a személynöki városok sorában találjuk. Ez azt jelentette, hogy peres ügyeikben királyi vagy királyi jelenlétet helyettesítő személyes jelenléti bírósághoz fellebbezhettek olyan ügyekben, melyek a király bíráskodása alá tartoztak. Csongrád megyében a várbirtok és királyi birtok megmaradt, ez az egyik oka annak, hogy itt és a régióban nem került sor a tartományúri hatalom kialakulására. A legújabb kutatások szerint ugyanis az erdélyi vajda, Kán László - aki Erdélyben és Délkelet-Magyarország egy részén tartományúri hatalmat épített ki - birtoklása itt nem igazolható. A másik ok az volt, hogy a megye legnagyobb birtokosa, a Bor-Kalán nemzetség Károly Róbert hívének állt. 114
