Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Marjanucz László: Szeged hosszú 18. százada
Marjanucz László Szeged hosszú 18. százada A szabad királyi állás visszaszerzése Szeged város, miután fölszabadult a török megszállás alól, a szabad királyi jogállás megszerzésére törekedett. Nem tűrhették, hogy a várparancsnok és a kamarai tisztek Szegeddel a fegyveres foglalás elve szerint bánjanak. Visszaminősítették mezővárosnak, lakóit pedig „királyi szabadosnak"(kamarai jobbágyok) tekintették, vagyis úgy adóztatták őket, mint a földesúri jobbágyokat.Tetézte a gondokat, hogy az 1687-i országgyűlés eltiltotta a szabad királyi városok számának növelését. Csakhogy Szeged célja nem egy ilyen rang kivívása volt, hanem korábbi ilyen állásának a visszaszerzése. Az érte folytatott küzdelem 30 évig tartott. Elsőként régi jogait gyűjtötte össze a város, hitelesen bizonyítandó, hogy Szeged már a középkorban sem volt „akárki". A királyi döntésekből fakadó városi közszabadalom fokozatos kiterjesztését eredeti dokumentumokkal támasztották alá. A kérvényekhez csatolt különböző kiváltságlevelekről fizetett bécsi ügynöke, Strauss Mihály tájékoztatta a Királyi Kancelláriát. A lassú, de bölcs és céltudatos kiváltság-visszaszerzésbe a levéltári források fölvonultatása mellett anyagi áldozattal (megvendégelések, ajándékok) járó lobbi-tevékenység is belefért. Ennek köszönhető, hogy Szeged 1702- ben az Újszerzeményi Bizottságnál lefizette a fegyverváltságot korábbi birtokaiért: Tápéért és Vártóért, ami a nemesi jogállás elismertetésének első lépése volt. Ezután Temesváry János városi jegyző Nagy János ferences gvárdiánt küldte császári útlevéllel (folyt ui. a Rákóczi-szabadságharc) Bécsbe, aki elérte, hogy Szeged 1708- ban (1553 óta először!) királyi meghívást kapott az ún. labanc-országgyűlésre, Pozsonyba. I. József 1710. július 30-án kiadott ugyan egy kiváltságlevelet, tartalmazva II. Ferdinánd 1631-es hasonló, a Buda és Székesfehérvár polgárait illető jogokat Szeged számára kiterjesztő diplomáját, ám e jogok konkretizálásának elmaradása miatt a Szegedi Kamarai Felügyelőség nem tekintette az oklevelet teljesnek. így a lakosságot továbbra is jobbágyként kezelték (Farkas, 1985: 87). Következő lépésként a tanács panaszt emelt a Királyi Kancelláriánál a helyi kamarai felügyelő, Cometh ellen a város kiváltságainak megsértése, a polgárok zaklatása miatt. Egyben kérte, hogy a kormányszék a város kiváltságait Buda és Székesfehérvár módjára adja ki. Különböző hatóságok foglalnak állást az ügyben és mindegyik (a Kancellária, a Haditanács, Eleonóra, az özvegy régens) kíméletre szólítja föl a Kamarát. Sőt, a királyné egyben elrendeli, hogy - amennyiben érvényesek - tartsák meg Szeged régi jogait. Már csak egy lépés volt hátra a szabad királyi városi jog visszaállításáig: az 1710-i szabadalomlevél kiegészítése a város régebbi jogainak fölsorolásával. Gróf Herberstein városparancsnok és Cometh kamarai felügyelő még ugyan sokat kellemetlenkedtek 1711-12-ben (italmérés, húsmérés katonatisztek kezébe adása, a bánáti [akkor még török oldalról] való tiszai átkeléshez saját kiadású útlevelek kényszer-kiváltatása), de III. Károly 1712. február 2-án kelt leiratában Szeged követeit meghívta a koronázó országgyűlésre az egységes, új kiváltságlevél megadásának kilátásba helyezésével. Végül az 1713. május 13-i ülésszakon a rendek kimondták: Szeged szabad királyi városi jogait a török megszállás okozta másfélszázados jogszünetelés nem csorbította. Ezzel az országgyűlési nyilatkozattal a „Tekintetes Karok és Rendek" Szeged város szabad 99
