Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Táj és település - Tóth Ferenc: Parasztházak és berendezésük - A vertfal technika
Tóth Ferenc első, alól a fán mind a kettő! Gyenge Miklós csak ennyit mondott: Elől áfán! Ilyenkor a következő gerendaközt kellett meghányni. Akkor jó a vert fal, amikor a furkó nem pufog, hanem csattog. A hatodik deszkaemelésnél az egyik furkós - illetve héttagú bandánál az egyik tömős - lement lapátolni. A lapátosok felváltva dolgoztak. Amíg az egyik meghányta az egyik méternyi faközt (gerendától gerendáig], addig a másik megtisztította a lapátot és szusszantott egyet. Minden deszkaemelésnél a banda tagjai cserélték egymást, csak a bandagazda maradt mindig a helyén. A deszka magasságot háromszori terítéssel érték el, egy-egy döngölés 8-10 centiméterrel növelte a falat. Az egyes döngölési rétegek közé polyvát, szalmát szórtak, deszkaemeléskor pedig nádat, fűzfavesszőt, gallyat, újabban a fal külső színére, futóra téglasort raktak. Ha puha volt a föld, szalmával, polyvával szívták ki belőle a nedvességet. A sarkokat és a közfalakat karvastagságú, kb. másfél méter hosszú kötőfákkal is megerősítették. Ilyenkor két egymásra merőleges fát durva fészekcsapolással illesztettek össze és szeggel is megerősítették. A kötőfákat általában két helyen - a fal harmadánál és kétharmad magasságban - alkalmazták. Emeléskor a gerendákra hurkolt istrángokat fellazították, a deszkákat átfordították, hogy a külső száraz oldala kerüljön belől, mert a nedves deszkához hozzá ragadt a föld, másrészt így a nap melege nem homorította meg a fát. Emeléskor soha sem rakták a deszkát a fal színéig, nehogy a sarka lepördüljön. Terítéskor a bandagazda lábával durván elegyengette a földet, és azt tömőfával mindig a deszka mellett verte. A második tömős beljebb haladt 6-8 centiméterrel, a harmadiknak a közepe jutott, a furkós pedig az egészet döngölte. Este a deszkákat teliverve, kissé bogárhátúra hagyták, hogy az esetleges esővíz ne álljon meg rajta. Eső esetén egy emelésnyi földet gyakran le kellett dobni. Falveréskor az ajtó helyét kihagyták, egy deszkadarabbal, suberrel zárták le a kalodát. Az ablak helyét sokan beverték, és a nyers falból utólag ásóval vágták ki, mások meg újabban téglával rakták be. Az ajtó és ablak fölé falverés közben rakták be a szemöldökfákat. Szemöldöknek legjobb volt a szögletesre faragott akácfaoszlop, de fenyőfa szelezék gerendák is gyakoriak. Ha az ajtó két méter magas volt, 2,10-re tették be a szemöldököt. Az épület későbbi esetleges süllyedése miatt az ablaknál is mintegy 10 centiméteres ráhagyással dolgoztak. A régi ablakok vasrácsát is a faltömők állították be. Ennek a kovács nagy füleket hagyott, így döngöléskor szilárdan lehetett rögzíteni. Az utolsó deszkaemelésnél vízi mérték szerint is korrigálták a falat. 52
