Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Szellemi kultúra - ifj. Lele József: Hagyományos gyógyító eljárások - Betegségek, gyógyítások

Hagyományos gyógyító eljárások

kíséretében körmenet van, melyen lakosság a legnagyobb díszben, régi viseletében vesz részt."35 Antal Balázs anekdotája szerint: „Háromszázhatvanötben a kolerátúl tüsszögött a nép. Akkor elrendelték a császárok, hogy bárki tüsszent is, mondani kell: Egészségedre! Azt követően csak százévente támadott kolera." Ugyanott hallotta idősektől, hogy „valamikor kolerában ezer apátfalvi ember, hat ló pusztult el. Családok haltak ki. Akik a hullákat szedegették, folyton rumot ittak, hogy ne essenek a kórságba.”

Köhögés gyakran szenvedted az embereket, kicsiket és időseket egyaránt. Mindenekelőtt - ha nem örökölt tüdőbaj miatt volt, igyekeztek a megfázást megelőzni. A köhögést számtalan gyógyteával igyekeztek csillapítani, megszüntetni. A tüdőbajos köhögést sípolás-, vagy nehéz köhögésként emlegetik. Köhögős gyerekekkel égetett cukorral főzött teát itattak vagy bocskorszíjat [kámforos [ánizs], szíjhoz hasonló, szatócsboltban vehető köhögésgátló édesség] rágattak. Ahol volt, ott éhgyomorra egy kis kanál mézet ettek a gyerekek és idősek. Sok gyógyfű, és -virág tea volt alkalmas a köhögés csillapítására, mint a bodzavirágé, az ezerjófűé, a fodormentáé, az ökörfarkkóróé, a székfűvirágé, valamint a zabszalma, fokhagyma főzete, illetve az édesfagyö- kér rágása is jó hatást adott. „Az én fiam szamárköhögésben vót. Mögfogtam a lábait, aztán jól mögráztam. Kiráztam belüle." [KJ] „Szamárköhögésben lévő gyerekkel - írja Szigeti György - szamarat csókoltattak, vagy szamártejet itattak."36 Fejes Katalin is beleesett a szamárköhögésbe. Mivel itt nem volt szamár, el akarták vinni Balástyára, de nem ment el, hogy megcsókolja a szamarat, mert hogy akkor elmúlt volna. Újabban Negró cukrot szopogatnak.

A köszvény az egyik, nagy fájdalmakkal járó betegség. Aki ebben szenved, nem dohányozhat, szeszesitalt nem ihat, és ódzkodnia kell a nehéz kosztoktól (vadhús, marhahús, sertéshús] és zsíros ételektől, de olyanok is vannak, akik a hüvelyesektől (bab, borsó, lencse, sőt sóska] szenvednek.

A kutyaharapás mindig veszélyes. A kutya harapta sebet alaposan kimosták, majd „a kutya szőrét elégették, és annak a hamuját tették a sebre. Innen a szólás: kutyaharapást szőrivel."37

Lázassal a régiek kutyatejet itattak, vagy olyan vizet, amelyben pár napig uborkamagot áztattak. Ezeknél ismertebb volt a pipacs forrázott és lehűtött főzete.

35 Banner János 1998,9.

36 Szigeti György 1974,27.

37 Szigeti György 1974, 27.

509