Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Szellemi kultúra - Felföldi László - Gombos András: Adatok Apátfalva tánchagyományához - A hagyományos táncok ápolása, újjáélesztése
Adatok Apátfalva tánchagyományához 4. A TÁNC JELLEMZÉSE Egy tánc elemzése több feladatot is rejt magában. Fontos a dialektus, a motívumtípusok meghatározása, azok formai sajátosságainak vizsgálata, a táncszerkesztés elemzése, az előadásmód megfigyelése. Ezeket a szempontokat alapul véve elemeztem a Kardos István által letáncolt folyamatot. Az általam kiválasztott Apátfalvi tánc területileg a Tiszai dialektushoz tartozik. Az ehhez a dialektushoz tartozó oláhos, mars elnevezésű táncokat a magyar tánckincs történeti stílusai közül, a régi rétegű táncokhoz, ezen belül is az ugrós legényes típuscsaládba soroljuk. A tánc motívumai, melyek a legkisebb viszonylag állandóságot mutató egységei a táncnak, negyedes és nyolcados motívumok. Közös jegyeket hordoznak, de variációkba jelennek meg és a táncfolyamatban különböző súllyal vesznek részt. A tánc uralkodó motívumai a höcögők és a tapssal díszített tapsos höcögők, valamint a csizmaverők /motívumtár Hl-EBt /. Ezek a tánc alapvető építőanyagaként szolgálnak főleg számszerű többségük révén, sorozatosan ismétlődnek, rendszeresen visszatérnek. A bokázók a ritka váltócsapok / motívumtár Bl, B2, Vcs / a táncfolyamat felépítésében másodlagos jelentőségűek, elszórtan térnek vissza. A tánc koreográfiája szabályozatlan szerkezetű, rögtönzött folyamat. Előfordul, hogy a motívumsorok homogén felépítésűek, mint például tánckezdéskor, amikor is 15 ütemen keresztül höcögőt és tapsos höcögőt jár, vagy a 2. és 4. szerkezeti sorban, ahol hosszan sűrű csizmaverőt táncol a táncos.Vannak azonban olyan szakaszai is a táncfolyamatnak, 485
