Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Szellemi kultúra - Felföldi László - Gombos András: Adatok Apátfalva tánchagyományához - Táncos egyéniségek
Adatok Apátfalva tánchagyományához eredő bátorsága, kiállása, nyitottsága, táncos-, énekes-, rigmusmondó tehetsége alkalmassá tette őt erre a feladatra. A szakemberek Kardos Istvánt elsősorban táncos egyéniségként tartják számon. Azonban az ő gyakorlatában a rigmusmondás, az éneklés, a táncolás nem vált el egymástól. Büszke volt tehetségére, tehetsége elismerésére, a szakemberek figyelmére. Különösen Martin Györgyöt, Tímár Sándort és Nagy Albertet becsülte. Ez a figyelem egyfajta öntudatot alakított ki benne, de ő mindig megmaradt a falubelijénél többet tapasztalt, tehetséges, jó eszű, jó kedélyű apátfalvi parasztembernek. Az állami elismerést, a „Népművészet Mestere” díjat 1971-ben kapta meg. Ehhez járult az az elismerés, amelyet az őt látogató koreográfusoktól, gyűjtőktől, táncosoktól kapott helyben és szerte az országban.18 Kerekes Burkus Márton A falu másik jelentős táncos egyéniségét egyik leszármazottja, Kerekes Imre visszaemlékezésén keresztül mutatjuk be, a Gombos András által készített és lejegyzett interjú alapján. „Kerekes Márton 1891. október 11-én született, és 1969. szeptember 5-én halt meg. A család valamennyi tagja apátfalvi volt. Édesapja Kerekes B. József, édesanyja Bálint Vera. Szülei mezőgazdasággal foglalkoztak, 9 holdon gazdálkodtak A Burkus ragadványnevet a család időtlen idők óta viselte. Három fiútestvére volt. Édesapja 50 éves korában halt meg. Összesen tizennégyen voltak testvérek. Kerekes B. Márton volt köztük a legidősebb. 1915-ben született Imre. A gyerekek közül csak öt érte meg a felnőttkort, a többiek meghaltak. Többségüket a tífusz vitte el. Marci bácsi három osztályt végzett. Nagyon rossz gyerek volt. Nagyon eleven lehetett. Harmadik osztályos korában a tanító valamiért meg akarta verni, Marci bácsi megfogta a palatábláját és kiszaladt. Éppen csak le tudta írni a nevét. A nagybetűket olvasta. Levelet tudott írni, mert írt a háborúból. Négy évig volt katona a '14-es háborúban. Az apja beteges ember volt, s még az apja temetésin sem volt itthon. Nem engedték haza Szerbiából. „Végigvitte" a háborút. 1919-ben aztán még megtoldotta azzal, hogy itthon volt, és összetűzött 18 A gyűjtések során készült filmekről, fotókról, szöveges gyűjtésekről, zenei felvételekről, tánc- és zenei lejegyzésekről részletes információkat az MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Archívumában és a Kardos Istvánról készült Emlékkönyvben találhatnak az érdeklődök. (Ld. Adattár) 457
