Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Anyagi kultúra - T. Knotik Márta: A női öltözet ruhadarabjai

Az női öltözet ruhadarabjai

T. Knotik Márta

Csongrád megyében Apátfalva ragaszkodott legtovább hagyományos viseletéhez. Ezt igazolják azok a ruhadarabok, melyeket a század elején gyűjtöttek a szegedi múzeum számára. A fennmaradt tárgyi anyag olyan korai viseleti réteget reprezentál, melyet a megyében másutt csak írásos forrásokból vagy ábrázolásokról ismerünk.1 E ruhadarabok alkalmasak az említett forrásokkal való összevetésre. Továbbélésüket, viselésüket jól nyomon követhetjük az 1925-ben a faluban készített dia sorozaton.2 Az emlékezet pedig még az 1960- as években is őrizte a rájuk vonatkozó adatokat.

Apátfalván a 19. század végén még használt, és féltve őrzött darabokból szép számmal sikerült vásárolni az 1907. és 1909. évi néprajzi gyűjtéskor, melyek a legjobb leírásoknál is beszédesebbek. Közülük a téli kacabáj remekül összevethető Joseph Böss 1857. évi színezett kőrajzával, amely egy makói házaspár ünnepi öltözetét örökítette meg.3 Az ábrázolásról tökéletesen leolvasható a női és a férfi öltözet is. így a „testhez szorosan feszülő ujjas”, melyet Palugyay 1855-ben említ. A régiesebb változat szinte egy az egyben formázza a Böss kőrajzán lévőt, fekete szaténból szabták, melegre vattázták, piros csíkos vászonnal bélelték.4 Szabása hátul testhez simul, deréktól csípőre bővül, eleje a testtől eláll, helyet hagyva az alája kötött selyem vállkendő ráncainak. A kacabáj csupán a gallérnál zárul, egy pár kerek ezüstözött csattal. A széleken és a hátsó szabásvonal mentén fekete szövött szalaggal és zsinór-fektetéssel díszített.

1 T. Knotik Márta 1990,155-232.

2 A sorozat Banner János: Apátfalva néprajzi vázlata c. tanulmányához készült. (Banner János 1990]

3 T. Knotik Márta 1990, 157. kép.

4 MFM 52.1105.1. ltsz.

325