Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Anyagi kultúra - Nagy Vera: Kézműiparok - Agyag-, föld-, kőfeldolgozó ipar

Nagy Vera

Agyag-, föld-, kőfeldolgozó ipar

Fazekasság

A 19. században Dél-Alföld minden jelentősebb helységében dolgoztak fazekasok. A környék legnagyobb fazekas központja Hódmezővásárhely, s helyzetéből fakadóan nagy befolyást gyakorolt a környékbeli helységek fazekasainak tevékenységére. Hogy hatását Makó sem kerülte el, erre legjobb példa a butella, amely edényforma Vásárhelyen alakult ki, és Makón is fellelhető. Az apátfalvi fazekasság viszont makói hatásra alakult ki a 19. század végén.20 Az 1910-es összeírás Apátfalván két fazekast tüntet fel.21

Az apátfalvi fazekasok az ún. háziiparos fazekasok közé sorolhatók, akik iparengedéllyel nem rendelkeztek, s ilyenek a Dél-Alföldön nagyobb számban működhettek. Apátfalván a Vas család tagjai így dolgoztak fazekasként az 1870-es évektől, de ide sorolható Tornyai László tálas is. Tálakat, tányérokat, szilkéket, kantákat, korsókat készítettek, elsősorban a helybelieknek.22

Apátfalváról pálinka tárolására szolgáló butellák is kerültek elő, melyek egyes vonásaikban rokonságot mutatnak a makóiakkal, például a vonalas alapra írt szöveggel. Egyedi vonásuk azonban a karcolt félkörívekből kialakított keret, melybe a felirat, vagy karcolt virágdíszítés került. Az apátfalvi mesterek butellái között gyakori a sárga mázas, de előfordul sárga-zöld mázas is. Nem idegen tőlük az alakos ábrázolás, egy apátfalvi butellára szamárháton ülő juhász alakját karcolta készítője.23

Téglagyártás

A helyi fazekasok tevékenységére a mai adatközlők már nem emlékeznek, a tégla- és cserépgyártás azonban még a háború után is virágzott egy ideig Apátfalván. Kohn Mór és Glück Béla foglalkoztak ezzel. Ez a szakma 1900-ban hét főnek adott megélhetést a faluban, 1910-ben pedig kilencnek.24

20 Füvessy Anikó 2000, 162.

21 Magy. Stat. Közi. Új sorozat., 2. köt. 1904, 681.

22 Tóth Ferenc 2000,113.

23 Kresz Mária 1990, 379, 374. oldalon 393. kép.

24 Magy. Stat. Közi. Új sorozat., 2. köt. 1904, 681., 48. köt. 1913, 681.

304