Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Anyagi kultúra - Nagy Vera: Kézműiparok - Bőripar

Kézműiparok

Bőripar

Cipészek, csizmadiák

A bőriparban dolgozók elsősorban mint lábbeli készítők játszottak szerepet a falu életében. A 20. század elején itt működő iparosok között a legnagyobb számban képviseltették magukat. 1804-ben még mindössze két csizmadiát tartottak számon, 1876-ban már nyolcat, 1900-ban pedig már 25 fő dolgozott a cipész és csizmadia szakmában. Számuk még 1910-ben is 23 volt.14 Ebben az időben a csizmadiák munkáját fokozatosan kiszorították a cipészek, vagy ahogyan nevezték őket, suszterek, akik ekkor már nagyobb számban készítettek lábbelit. Az 1930-as években egy papucsos is élt a faluban.15

A jó falusi suszter a csizma, a cipő és a papucs készítéséhez egyaránt értett. Az 1860 körül született Varga Kukucs Antal például egy személyben volt csizmadia és papucsos. Az első világháború után még dolgozott egy ideig, Aradra is járt vásározni. Az idős apátfalviak Kerekes Józsefet és Tari Mihályt tartják számon olyan mesterként, akik ünneplő csizmát is készítettek, sőt csizmáikat vásárokba is vitték, főként Makóra. Ezeken a vásárokon szerezték be a cselédtartó gazdák cselédjeiknek a bér fejében megígért csizmákat.

A század elején cipőt kevesebbet csináltak, a férfiak ekkor még csizmában vagy papucsban jártak, női cipőre pedig azért volt kicsi az igény, mert a fiatalok inkább Makón vették meg a divatosabb cipőket, a legszegényebbek pedig a makói ócskapiacon szerezték be, a suszternál csak javíttatták A helyi igények kielégítése még így is sok lábbeli készítőnek adott megélhetést.

Pontosabb képet kapunk a 20. század közepének cipőviseletéről, hiszen idősebb adatközlőink ennek már részesei voltak. Az 1929-ben született Bakai Mihály 13 éves korában lett cipészinas. Azért adták annak, mert gyöngébb fizikumú volt. Gila Jánosnál tanulta ki a mesterséget, ahol az új cipő készítésétől a javításig mindenfélét csináltak. Az inas először foltozni tanult. Ekkoriban már nagyobb igény volt a polgári jellegű cipőfélékre, de még élt a régi viselet is. Ennek jó példája, hogy Bakai Mihály még javított ún. egyből szabott csizmát, amilyet nagyapja viselt. Ennek felső része egy darab bőrből volt szabva, hátul

14 Tóth Ferenc 2000,112.; Magy. Stat. Közi. Új sorozat., 2. köt. 1904, 681., 48. köt. 1913, 681.

15 Takács B. József, JAM Adattára 90.

295