Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Mód László: Közlekedés, teherhordás, árucsere - Hajósok, fuvarozók, szállítási vállalkozók
Közlekedés, teherhordás, árucsere Hajósok, fuvarozók, szállítási vállalkozók Apátfalván az általam vizsgált időszakban a helyi társadalom részét képezte egy viszonylag kisszámú, fuvarozásból élő foglalkozási réteg, amely különböző csoportokra tagolódott. A hajósvállalkozók vízi járműveikkel szállították a Marosból kitermelt homokot Szegedre, a helyi fuvarosok pedig lovas kocsikkal hordták a vasútállomásra, ahonnan az építőanyag az ország szinte minden részére eljuthatott. A két világháború között megjelentek a tehergépkocsik is, jóllehet szerepük ebben az időszakban még nem számított meghatározónak. A második világháború után a hajózás megszűnt, a lovas kocsik azonban továbbra is fontos szerephez jutottak, manapság viszont a tehergépkocsik számítanak egyeduralkodónak. A két világháború közti időszakban a homok kitermelése kb. 30-40 család számára nyújtott megélhetést, ami lehetővé tette az építőanyag-szállításra specializálódott foglalkozási csoport kialakulását. A hajósok megfelelő nagyságú, mozgatható tőke hiányában társultak, akik közül jó néhányan már korábban is foglalkoztak ezzel a tevékenységgel. Apátfalván nem élt olyan személy, aki egyedül képes lett volna egy vagy több hajó üzemeltetésére. Többségük a szállításban is szerepet vállalt, mivel nem engedhették meg maguknak azt, hogy alkalmazottakat tartsanak.91 Akadt olyan eset is, amikor a homokot is saját maguk termelték ki. A hajósok egy része csak ebből a tevékenységből igyekezett megélni, míg mások 1-2 holdas földbirtokkal rendelkeztek. A homokot lovas kocsival fuvarozó helyi lakosok közül a Pintér testvérek és a Fejes család emelkedett ki. Az első világháború után a vasúti hídon megszűnt a közlekedés, a közúti hidat azonban az apátfalvi kettősbirtokosok és az átutazó személyek továbbra is használhatták. Ezt a lehetőséget felismerve néhány helyi család 91 A hajózásba bekapcsolódó társadalmi csoportok meglehetősen tagolt rangsort alkottak, amelynek a csúcsán azok a nemesek, polgárok, kereskedők helyezkedtek el, akik megfelelő tőkével rendelkeztek, és egész flottákat működtettek. A következő szinten azok a vállalkozók találhatóak, akik gazdaságilag megerősödve több-kevesebb hajó bérlésével, vásárlásával foglalkoztak. A hierarchiában ezután azok következtek, akik csak egyetlen hajóval rendelkeztek, és maguk is aktív részesei voltak a hajózásnak. A rangsorban legalul az apátfalviakhoz hasonló, kis jövedelmű személyek álltak, akik társulni kényszerültek. A foktői dereglyések rendszerint öten fogtak össze, a haszon ötven százalékán pedig egyenlő arányban osztoztak. A körösladányi homokszállítók békésszentandrási duzzasztómű építéséhez jelentős mennyiségű homokot hordtak. A ladányiak azonban még a foktőieknél is kisebb pénzű emberek voltak, akik a Körösön hajóikat saját maguk vontatták. Gráfik Imre 1989, 271.; Kuczy Károly 1976; Nagy József 1976, 31, 36. 267
