Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Mód László: Közlekedés, teherhordás, árucsere - Szárazföldi közlekedés és teherszállítás
Mód László Apátfalván többféle kocsi fordult elő, amelyek közül a hét sukkos,67 sűrű zápú típust német mesteremberek készítették.68 A dorozsmai kocsi69 az első világháború után terjed el, amely vesszőből font oldalkassal rendelkezett, az 1930- as évektől azonban deszkából kialakított szerkezeti elem tűnt fel rajta. A 9 sukk hosszúságú típusokat eke, fogas, illetve borona szállításához használták. A két világháború között váltak népszerűvé a nagyatádi kocsik, amelyeket a faluban a kamathordó kifejezéssel is illettek.70 A fuvarosok ún. súheres változatokat is használtak, amelyekkel a homokot szállították a Maros partjáról a vasútállomásra. Nevét e járműtípus onnan kapta, hogy a kocsiderekat elöl és hátul deszkalappal lehetett lezárni. Az 1930-as évek végén jelentek meg az első gumikerékkel felszerelt, platós lovas kocsik, amelyek teljesen kiszorították a korábban elterjedt változatokat. 20-25 mázsa rakomány szállítására is alkalmasnak bizonyultak, míg a régebben használatosakra csak 10-15 mázsa teher fért. Hátrányuk viszont az volt, hogy sáros, kátyús utakon könnyen elakadtak. Az apátfalvi gazdák a járműveket gyakran különböző színűre festették, a fából készített alkotóelemek sárga vagy szürke, a vasból kialakított részek pedig fekete borítást kaptak. Apátfalván a zöld és a bordó színt is alkalmazták díszítés céljából. A gazdák négykerekű járműveiket a helybeli bognároktól vagy vásárokon szerezték be, ahol az eladó kocsikat a kocsirúdra erősített csóva jelezte. A kocsikat, szekereket színben tartották, a kerekeket pokróccal is letakarták azért, hogy a napon ne száradjanak ki. A téli hónapok alatt kerültek elő a padlásokról és a kocsiszínekből a szánkók, amelyek megkönnyítették a közlekedést és a teherszállítást. Főleg a tanyai gazdák körében számítottak közkedveltnek, mivel a hóban a kerekes járműveket nem tudták használni. Szánkóval vitték a gyerekeket iskolába, jártak a piacra, a faluba, de a trágyahordás idején is szerepet kapott, ahogyan arról Szigeti György is megemlékezett: 67 Egy sukk két ököl és az egymás felé fordított, összeérő két hüvelykujj együttes hosszával egyenlő. 68 Lásd részletesen: Szigeti György 1999,103-106. 69 Tóth Ferenc szerint 3-4 mázsáig is bírta a terhelést. Makón baromfi, aprójószág és tojás szállítására is használták, de daráltatni is jártak vele. Tóth Ferenc 2008, 246. 70 E kocsi típus a nevét Nagyatádi Szabó István miniszterről kapta, Hódmezővásárhelyen fejlesztettek ki a helyi kovács- és bognármesterek. Tóth Ferenc ezzel szemben úgy gondolja, hogy makói eredetű, amely a bordás, majd kasos változat továbbfejlesztéseként fogható fel. A nagyatádi kocsik festett, fényezett, féderrel ellátott, elől-hátul bőrüléses járművek voltak, amelyeket főként a jómódú gazdák használtak piacozásra, az őrölni való gabona szállítására. Ha terhet vittek velük, akkor a hátsó üléseket leszerelték. Tárkány-Szűcs Ernő 1980, 683.; Tóth Ferenc 2008, 246. 258
