Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Mód László: Közlekedés, teherhordás, árucsere - Vízi közlekedés és teherszállítás
Mód László elszakította a rögzítő köteleket, a Marczika család hajóját pedig a Maros elsodorta: „Egyszer 38-ba, vagy 40-be nyilván, tudom, mer mi nem messzire laktunk a Marostul. Aztán ott volt mi irániunkba a hajó kikötve. Disznót vágtunk. Abba az időbe a Marosról ittunk. Akkor estefele mentem én is vízé', még Bandinak a nagyapja, András sógor kérdezte, hogy hogy áll a víz. Vót egy, két, három ujjnyis hó, de be vót fagyva. Azt tudom, hogy így január hatodika, Vízköröszt napja volt, azt így arra virradóra volt ez. Azt akkó' nálunk vót egy ijen magányos ember, ott a hajón, ez ott telelt. Vót neki dunnyája meg tüzelni tüzelt. Meg hát nappal ment az mindig a faluba erre-arra, ismerősökhön. Éccaka két órakor veri az ablakot, hogy a hajót elvitte a jég. Ott volt egy másik hajó is a mienk mellett, és akkó' szóltunk. Nem messzire laktak tőlünk emennek a hajónak a tulajdonosa, azok is négyen voltak testvérek, azok is jártak össze. Azt mentünk mink is. Hát nem messzire volt az üvék a túloldalon, oda nyomta ki a jég, a mienket meg vitte, túl a makói hídon megállt. András sógor, Bandinak a nagyapja két pallóval, kötél volt így a derekára kötve rákötve, aztán ijen drótkötelet vitt. Valamikó’Szegedrű vontatták a fenyőket ide Makóra. Landeszman meg nem tudom minek hívták, zsidók voltak a tulajdonosok. Akkó’ vót ottan a csősz adott ijen drótkötelet. Tizen méterre volt, ottan állt meg. Aztán rákötötte a bakokra, akkó’ gyütt vissza ki. Nem is ojan sokáig állt ott, egy óra hossza, vagy így valahogy. Aztán megindult, ahogy megindult a jég, akkó' mink fogtuk mink a drótkötelet, de nem sokat ért. Jó két kilométerre bírtuk teljesen a parthoz szorítani." A Marczika család tagjai saját maguk is részt vettek a homok kitermelésében. Ha nagy mennyiségű árura mutatkozott szükség, akkor a pátfalviaktól vásároltak, akik a falu alatti folyószakaszon foglalkoztak ezzel a tevékenységgel. A homokot a Maros partjáról talicskával hordták, vagy pedig a hajó mellé álló ladikokból lapátolták a raktérbe. A hajósok az építőanyagot a jármű széléről [járás) cserpák segítségével szedték, amelyet eleinte bádogkantából készítettek. Az edényt a vállánál elvágták, majd erős lemezzel körülfogatva egy abroncsot alakítottak ki, amire egy köpűt erősítettek. Az oldalára és a fenekére lyukakat fúrtak azért, hogy a cserpákból a homok kiemelése során a víz távozhasson. A szerszám nyelét a víz mélységének megfelelően cserélték. Használtak egy, két, sőt három-négy métereseket is.23 Amikor a vízben állva termelték ki a homokot, akkor a rövidebb, ha pedig a hajóról szedték, akkor a hosszabb nyelet illesztették a cserpákra. 23 Tóth Ferenc 2000a, 109. 240
