Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Fodor Ferenc: Adatok a paraszti gazdálkodáshoz
Adatok a gazdálkodás változásához Fodor Ferenc Apátfalva széles, rendezett utcái, szép házai hajdan volt gazdagságról tanúskodnak. A szép házak között ma sok az elhagyatott, lepusztult, lebontásban lévő. Ez az utcakép elgondolkodtató, a kutatót az okok feltárására ösztönzi. Az apátfalvi határ mezőgazdasági szempontból nagyon jól hasznosítható területtel bír. A 22-27 aranykoronás földek kiválóan alkalmasak voltak a kukorica és a gabona termelésére. A hagyományos paraszti gazdálkodás is ennek megfelelően a takarmánytermelésre alapozott állattartásra épült. A jó minőségű termőföldnek köszönhetően már 6-8 holdon egy család biztosítani tudta a megélhetés feltétételeit, úgy, hogy gyermekeiket nem kellett elszegőd- tetni. A folyamatos birtokosztódásnak köszönhetően a két világháború között igen sokan kényszerültek napszámos munkára, vagy szegődtek el távolabbi uradalmakba bérmunkásnak. Az első világháborút követően a legnagyobb csapást a román megszállás jelentette az apátfalvi parasztságnak. Koller István leírása szerint Apátfalváról „több mint 4000 lovat és szarvasmarhát vegyesen elhajtottak Oláhországba. Az ezen évi gabona termésből beszedtek 5004 q 88 kg búzát, 582 q 35 kg árpát és 192 q 65 kg zabot. [...] elrendelték a gazdasági eszközök: ekék, boronák, vetőgépek, triőrök, cséplőgépek, azután varrógépek, kerékpárok rekvirá- lását és kiszállítását a vasúti állomáshoz.”1 A trianoni döntés után az őscsanádi földek (Tárnok és Szecső) - mintegy 1082 kát. hold, túlnyomórészt szántó - elvesztése miatt sok gazdaság elszegényedett. A Maroson túl földterülettel bíró gazdákat kettős birtokosoknak nevezték. Ez elsősorban őket sújtotta. 1 Koller István 1929, 300-301. 199
