Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Táj és település - Tóth Ferenc: Vízi élet - Homokkitermelés
Tóth Ferenc jelentett a halászat és a homokkitermelés. 1888-tól szabad kikötőt, 1900-tól szabad közfürdőt, strandot hoztak létre kabinokkal, mentőcsónakkal. A gyors sodrású Maros árvizeivel veszélyt is hozott a falura. 1820-ban a Maros utca házainak nagy részét romba döntötte. A folyó szabályozásával, hatalmas kanyarulatainak átvágásával Tárnok és Szecső a Maroson túlra esett, a trianoni békeszerződés értelmében ezt az 1087 holdnyi területet Romániához csatolták. Homokkitermelés A folyami gyűjtögető tevékenység körébe tartozó homokkitermeléssel Apátfalva jelentős múltra és hírnévre tett szert. Az apátfalvi homok arról volt híres, hogy tiszta és nagy kötőképességű. Ha kitermelésénél szemetes, gallyal teli kotlára akadtak, új helyet kerestek. Háromfélét forgalmaztak: pucoló homokot, kavicsos homokot és réstált kavicsot. A pucoló vagy puha homokot vakolásra használták. Olyan szemcsés volt, minta szemen szedett rizskása, göröngy vagy sárdarab nem került bele. A kavicsos homokot, a sódert betonhoz használták. A tiszai homok jó falazásra, a fövényhomok kitűnően alkalmas palántaágyak előkészítéséhez, de - Tömörkény István szerint - a marosi homokból egy liternek az ára tíz liter pattogatott kukorica árát is meghaladja.4 A homokkitermelés legegyszerűbb és legrégibb formája a fölszíni hasznosítás volt. Az egykori sertéslegelő területén különösen jó homoknyerési lehetőség kínálkozott. A füves réteget ledúrták, és ott homokbányákat alakítottak ki. A kitermelésnek ez a formája semmi különösebb szakismeretet és eszközt nem igényelt. Parasztszekérrel odaálltak, és egy vagy két személy lapáttal meghányta a kocsit. Ez a homok apró és finomszemcsés volt, hiszen árvizek alkalmával évszázadok során töltötte föl a Maros a laposabb helyeket. A megáradt folyó vize bármennyire is nagy erővel hömpölygött, a sóderos homokot nem volt képes a partra sodorni és lerakni, de ez az apróbb szemű építési anyag falazásra kitűnően alkalmas. Vállalkozásszerűen elsőnek Sonkovics és Társa kezdeményezte a homokkitermelést, egy évre a kitermelt homokért 105 forintot ajánlott föl. A képviselő-testület 1881-ben - a régi gyakorlatnak megfelelően - a marosi homokot 4 Idézi Bálint Sándor 1976, 410. 14
