Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Társadalom és családélet - Juhász Antal: A falu társadalma - Családszervezet, rokonság
juhász Antal nagycsalád-közösség családformája, amelynek 20. század eleji meglétét, a szegedi tájon Tápéról és a szegedi tanyákról tudtuk dokumentálni. Kizárólag módos, gazdacsaládokban maradt fenn, mivel ott volt célszerű és másutt is jobbágytelekkel, vagy annál nagyobb földdel bíró parasztok éltek nagycsaládi keretek között.34 A had, nagycsalád kifejezés régi jelentésére a legidősebbek sem emlékeztek. A ma hatvan éven felüli nemzedék a nagyanyját dajkámnak vagy szülémnek, nagyapját öregapámnak szólította. A dédnagyapát dédöregapának, az ükapát - ha szóba került - üköregapának nevezték. A dédnagyanyának nem volt külön megnevezése, Kardos Imre úgy emlékezik: „Apámnak a dajkáját Langó szülémnek mondtuk.” Évtizedek óta elterjedt a nagyszülők mama, tata szólítása és megnevezése. A szülőket édösanyám, édösapám megszólítással illették, nőtestvérnek néném illetve húgom, férfitestvérnek bátyám, öcsém a megnevezése. A 20. század első harmadában a gyermekek szüleiket és a lányok több évvel idősebb fiútestvéreiket kend szólítással illették. Régebben a feleség is kend-nek szólította a férjét. Az oldalági rokonságra térve, a nagyszülő nőtestvérét ángyának, ángyomnak, férfitestvérét sógornak szólították. A megszólításhoz gyakran hozzátették a vezetéknevét: pl. Antal ángyó, Sóki ángyó vagy Kardos sógor. Használták a megszólított ragadványnevét is, pl. Fercsi Feri sógor. Fercsi a Szigeti-család egyik ágának ragadványneve: a névadó Szigeti Ferenc volt. Idősebb rokont sógorbácsinak szólítottak. Bátyjának a feleségét szintén ángyó, nénjének a férjét sógor szólítással illette a megszólító. Ismert az ángyó nak kedvesebb (vagy kedveskedő] ángyika megszólítása is. A házastársi rokonságra áttérve, házastársuk nagyszüleit és szüleit ugyanúgy szólították mint férjük, illetve feleségük. Az 1930-40-es években ez gyakran eltért az otthon megszokott szólítástól, pl. a nagyszülőket már nagyanyám, nagyapám, a szülőket anyám, anyukám vagy anyus, apus megszólítással illették, amiben a városi, polgári családok hatása jutott kifejezésre. Mások előtt a házastárs szüleit ipám, napam megnevezéssel illették. A házastársak szülei egymást násznak, nászasszonynak nevezték és kendezték. 34 Vö: Juhász Antal 1971, 235. Ugyanezt figyelte meg Kresz Mária a kalotaszegi Nyárszón: „... a paraszti munkát sem tervszerű, tudatos oktatással tanítják meg a gyermekeknek ... Ritkán mutatják meg a gyermeknek, hogyan dolgozzék. A legtöbb gazdasági fogást, munkamódot ellesi ő magától is." (A hagyományokba való belenevelődés egy parasztfaluban. Szerk. Ortutay Gyula. Néprajzi Tanulmányok. Bp. 1949, 72-73) 128
