Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
Történetiség, funkcionalitás, regionalitás - A kora újkori kerámia általános jellemzői
„CSEREPEN ISMEREM, MINEMU FAZÉK VOLT.. TÖRTÉNETISÉG, FUNKCIONALITÁS, REGIONALITÁS 144 tükröz, legalábbis a 18-19. századi tárgypopuláció társadalmi rétegek szerinti elkülönülését figyelembe véve. A mindennapokban használt cserépáru korszakunkban még összeköti a különféle társadalmi rétegeket. A közízlés a társadalom egészének igényét fejezi ki, nem a szekularizáció a legfontosabb jellemzője.937 Használati edényre és díszkerámiára valamennyi társadalmi réteghez tartozó háztartásban igényt tartanak, az edénykollekció mindent egybevetve nem minőségi, inkább mennyiségi téren differenciált. Az írókás mázas kerámia elterjedtsége mindezt alátámasztani látszik, hiszen a várak együtteseiben éppen úgy képviselt, mint a mezővárosi polgárság termékeinek sorában.938 A korszakunkban elinduló, a kerámiahasználatban bekövetkező változás, a 18-19. század fordulójára teljesedik ki, amikor is társadalmi szinten különül el a polgári kultúrától, a paraszti rétegekhez köthető új stílusú népművészet. A megváltozott igények a kézműveseket is megosztják, amihez a fazekasság kevésbé tudott már alkalmazkodni.939 A 19. századra, az olcsóbb, tetszetősebb gyári termékek, a tehetősebb városi polgárság edénykészletéből szinte teljesen kiszorították az agyagból égetett cserépárut. A korábbi egységes, a történeti stílusrétegeket még egészében magán viselő kerámiaművészet, a 19. század fordulójára, sokszínű, regionális stílusegységekre bomlik szét.940 E téren a korszakunkhoz kötött folyamatok és változások tekinthetőek előzménynek. A kora újkori kerámia nemcsak a használati jelleg és a funkció oldaláról, de területiségében is közelíthető. A területi jellemzők feltárása a különböző, regionálisan is eltérő edénytípusok és díszítőtechnikák elkülönítése miatt, illetve a helyben előállított és a kereskedelmi úton szállított termékek szétválasztása szempontjából fontos. A kerámiakészítési hagyományok területi szinten megnyilvánuló különbségeit a történelmi tényezők, a különböző irányú és mértékű kulturális hatások mellett, a földrajzi adottságok, így a heterogén nyersanyagbázis és az eltérő vásárkörzetek differenciálták.941 Az agyag minősége minden esetben megszabta a készítendő edény formai összetevőit és funkcióját, különbsége kihatott a készítés eltérő gyakorlatára, tágabb értelemben a fazekasmesterség ágazati szakosodását és a központok profilját határozta meg. Kutatási témánk szempontjából különösen az agyag tűzállóságából adódó területi eltérések vizsgálata lényeges. A Kárpát-medence geológiai viszonyaira jellemzően a tűzálló agyag legfontosabb lelőhelyei az Alföldet körülölelő hegyvidéken találhatóak.942 Az alföldi fazekasközpontok kizárólag tálaló és tároló edények - korsósmunkák, tálasedények - készítésére 937 HOFFMANN 1999, 710. 938 VIDA 2003, 86. 939 FÜVESSY 1994, 111. 940 FÜVESSY 1998, 153. 941 KRESZ 1960, 297; PETÁNOVICS 1987. 25. 942 Az agyagfajták tűzállósági és minőségi osztályozását a Földtani Intézet kiadásában, 1885-ben megjelent, Mattyasovszky József és Petrik Lajos által készített, Az agyag-, üveg-, cement- és ás- ványfestékiparnak szolgáló magyarországi nyersanyagok részletes katalógusa (MATTYASOVSZK - PETRIK 1885), valamint Kalecsinszky Sándor 1905-ben kiadott, A magyar korona országainak megvizsgált agyagjai című könyve ismerteti részletesen (KALECSINSZKY 1905).
