Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A kora újkori kerámiaegyüttesek régészeti feldolgozása
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A KORA ÚJKORI KERÁMIAEGYÜTTESEK FELDOLGOZÁSA 80 leletegyüttesek időrendje alapján a kiszélesedő, nyitott nyelű lábasok használata inkább a 17. század első felében jellemző,389 míg a zárt nyélforma később, a század második felében terjedt el.390 A nyitott végű, széles nyelek és a zárt gombban végződő nyélforma egymáshoz viszonyított időrendi eltérését nemcsak a késő középkori lábasok nyelének következetesen nyitott formája, hanem a népi kerámia ilyen típusú edényfogóinak zárt megformálása is erősíti. Az egri vár 17. század végi, 18. század eleji anyagában több bütykös nyélformájú lábas is található.391 Ugyanakkor a bajcsai vár 16. századi együttesének lábasa a nyitott nyélforma használatát mutatja.392 Átmeneti forma a Grad Ruzica lelőhely lábasának nyele, melynél a nyél végében összeszűkül ugyan, azonban a hazai zárt nyéltípusokkal ellentétben, nem végződik peremes gombban.393 A Csekefalva 3/2. számú lelőhelyének, 16-17. századi, 5. számú házból előkerült lábas formája emlékeztet a vásárhelyi kiegészített edényünkre, azonban annak nem nyele, hanem kisméretű fogófüle van.394 A nyelek megformálásán túl, a lábak kialakítása utalhat még időrendi jellegre. A vásárhelyi lábasok lábai hosszúkásak, az edénytest arányaihoz viszonyítva inkább megnyúltak (9. kép, 6. tábla 2). Egy esetben megfigyelhető, hogy a lábtő belső oldala - a folyadéktároló edények fiilkialakításánál jellemző módon - ujjbe- nyomással tagolt.395 Hiányoznak viszont a más területről ismert, belülről, esetleg oldalirányból átszúrt, hosszanti bemélyítéssel tagolt lábakkal ellátott edények.396 A mázas kerámialábasok használata a késő középkorban a budai műhelyek vonzáskörzetében, a nagyobb városokban jellemző, majd némi késéssel a vidéki háztartások anyagában is széles körben elterjedtek. Ausztriából a középkori edényanyagból ismertek hasonló típusok, a 15-17. századból a Grad Ruzica-i anyagban, Belgrádból 16-17. századból, Eszékről a 17-18. századból és a német területekről említhető nem egy párhuzam.397 A forma - csekély módosulással - évszázadokon át hagyományozódott. A mázas kerámialábas, lábas serpenyő a magyar népi fazekasságnak is jellemző terméke.398 389 KOVÁCS 2002.b, 195, 258. kép; KOVÁCS 200l.b, 202, 204, Fig.6. Anémet nyelvterületen is általános nyitott nyélformájú lábas serpenyők (Grappenpfanne) a 16-17. század fordulójáról származó leletegyüttesekben különösen kedvelt típusok (BRANDORFF 1990.b, 173, 89. Abb.), de jelenlétükkel még a 18. században is számolhatunk (KÜHLBORN 1995, 219, Abb. 11. a-f). 390 További feladat annak tisztázása, hogy a kronológiai jellegen túl, területi jegyek szerepet kaphattak-e az edénytípus jellemzőinek alakulásában. 391 FODOR - KOZAK 1970-71,188,35. kép; 187, 34. kép; LÁZÁR 1986,43, 58, 11. kép 5; KOZÁK 1963, 132, 159, 37. kép, 161, 40. kép 392 KOVÁCS 2001.b, 218, Fig. 6; KOVÁCS 2002.b, 195, Fig. 258. 393 RADIC-BOJCIC 2004, 181,343. 394 BENKŐ 1992, 61. tábla 1. kép 395 TJM 99.2.275. 396 KOZÁK 1963, 161,39. kép 397 KIES 1982, 32, 34.; RADIC-BOJCIC, 2004,181,343.; LUNGERSHAUSEN 2002,213, 8-9. kép, 222, Abb. 27; THOMA2001, 229, Abb. 14. 3; BRANDORFF 1990, 119, Abb. 35, 177, Abb. 67; KOHLPRATH 1987, 185, Abb. 333, Abb. 334; BIKIC 2003, 110, SÍ. 8; DJORDEVIC 2005, 269, 10. 398 CSUPOR - CSUPORNÉ 1998, 68. 121. ábra
