Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A kora újkori kerámiaegyüttesek régészeti feldolgozása
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A KORA ÚJKORI KERÁMIAEGYÜTTESEK FELDOLGOZÁSA 78 tábla 7).374 A vörösbama alapon a fehér és a zöld színek mellett előfordulnak még a sötétbarna ornamensek is.375 Sárga színre - ellentétben az észak-magyarországi anyaggal376 - nem találtam példát. A német kutatás a sötétbarna alapon sárga színnel írókázott tálak közép-európai jelenlétét a nagyobb városokba települt német ajkú lakosságához köti.377 A további kutatás feladata annak megállapítása, hogy a kora újkori írókás díszü edények esetében elkülöníthetők-e regionális vagy akár etnikai különbségek, azon belül is sajátosan alföldinek tartható attribútumok. Az eddigi ismereteink birtokában egyelőre csak annyi jelenthető ki, hogy a világos alapú edényekhez hasonlóan, a sötét alapon írókázott anyag színezésében és mintakincsében is felfedezhető némi eltérés a közzétett a hasonló korú felső-magyarországi vagy dunántúli tálasedények díszítményeihez képest.378 Lábasok, lábas serpenyők Laposedények másik nagy csoportját a lábasok, lábas serpenyők alkotják. A tárgyalt régészeti együttes mindössze egy kiegészített lábast és további 8 db, bizonyosan lábasedény részét képező edénytöredéket tartalmaz (8., 9., 14. ábra).379 Ezek részben egy edényhez tartozó, össze nem illő darabok, vagyis eredetileg - a kiegészített darabot kivéve - legfeljebb négy különböző edény részeként meghatározhatók. A csoporthoz sorolt kerámia világosbarna és sárgásfehér színű, anyagában, a homok mellett, apró szemcsés kaviccsal soványított. Belső oldalukon sötétzöld380 vagy barna mázzal fedettek.381 A néprajzi anyag forma és funkció szerinti kétféle edénytípusát a serpenyőt és a lábast, amely már csak nevében az, a döntően töredékes régészeti anyagban, a kategóriát meghatározó edényrészek (pl. lábak, nyelek, fülek) alapján lehetett elkülöníteni. A leletegyüttes egyetlen kiegészített edénye három lábon áll. Nyaka összeszűkül, hasa kiszélesedő. Hangsúlyozott, alja az edénytest egészének arányait figyelembe véve lapos, széles (9. kép). A perem enyhén kihajló, külső oldalán bordával tagolt. A nyél korongolt, bütyökben záródó. Űrtartalma cca. 8 dl. Ez alapján a korabeli kisebb méretű edények köréhez tartozik. Az Eger-Szépbástya Ny-i szelvényének szemétgödréből előkerült, 17. század végére, 18. század elejére keltezett lábasok űrtartalma 12,5-8,5 dl között változott, míg az Eger-Varkoch-kapu lelőhely lábasa 13 dl-es.382 374 TJM99.2.575,TJM 99.2.401. 375 TJM 99.2.595. 376 VIDA 1999, 28; TOMKA 2005, 61, 249-250. ábra 377 STEPHAN 1987, 237, VIDA 1999, 29. 378 VIDA 1999, 30, 25-26. kép, 29. 24. kép; RÓZSÁS 2006, 31,18. kép 379 TJM 99.2.275, TJM 99.2.414,TJM 2002.51.140-141. 380 TJM 2002.52.140. TJM 99.2.414, TJM 99.2.275. 381 TJM 2002.52.140. 382 LÁZÁR 1986,43.
