Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A kora újkori kerámiaegyüttesek régészeti feldolgozása
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A KORA ÚJKORI KERÁMIAEGYÜTTESEK FELDOLGOZÁSA 66 és sárgásbarna,259 valamint zöld-barna foltos mázdíszítéssel egyaránt.260 A szak- irodalomban közzétett leleteegyüttesek alapján ez a peremtípus a hódoltság kori oszmán-török anyagban, főként a talpas tálaknál jellemző.261 Szintén jelentős a számuk a behúzott peremű tálaknak és tányéroknak (19. tábla 3). A peremek csoporton belüli kiképzése változatos. A peremforma valamennyi díszítőeljárásnál alkalmazott (1. tábla 4-8). A peremek tagolatlanok,262 külső oldalukon simák (1. tábla 8, 19. tábla 5 )263 vagy bordázottak, rámás kiképzésüek (1. tábla 13-14).264 Szélük lehet az edény belseje felé ferdén csapott (5. kép),265 ritkábban enyhén megvastagodó, gyűrűszerűén befelé hajló, sarkantyús kiképzésű (1. tábla 4, 5. tábla 4).266 Az ótemplomi anyagban található téglavörösre égetett, homokkal soványított, gyűrűszerűén befelé hajló, belül zöld mázú, karcolt, fésűs díszű peremtöredék pontos párhuzamát a Szolnok-Irodaház lelőhelyről ismerjük.267 A peremforma 17-18. századi elterjedtségét mutatja, hogy kiképzése rendkívül változatgazdag. Mészáros Gyula, a szekszárdi anyagban, a peremforma négy változatát különített el, és azok mindegyikét a behajló peremtípus különböző variánsaként értékeli. Első csoportot alkotják a külső oldalukon nem profilált peremek. A második változatot a kis tompaszöggel behajlók, míg a harmadikat az úgynevezett sarkantyús kiképzésüek. A negyedik csoportba sorolta a szerző az egyenesen felálló, sima, bordázatlan vagy kívül bordázott kivitelben is előforduló peremeket.268 A behúzott, megvastagodó, kívül legömbölyített peremforma általánosnak tekinthető a 17. század második felében és a 18. század elején, amit számos korabeli leletegyüttes anyaga bizonyít.269 A tálasedények kronológiai helyzetét erősítik az alkalmazott díszítőtechnikák. A tárgyalt leletegyüttes táljai és tányérjai egy-két darabtól eltekintve mázas díszí- tésüek, valamennyi ólommázzal borított. Az ólommázas tálak és tányérok a budai anyagban már a 15. században feltűnnek, széles körű elterjedésük később, valamikor a 16. század folyamán következik be.270 Túlnyomórészt az edények belső oldalát mázazták, a Bocskai utcából egyetlen ettől eltérően mázazott tál sem került 259 TJM 99.2.264. 260 TJM 99.2.393. 261 KOVÁCS 1984, 13. tábla 3, 16. tábla 5, 17. tábla 3; KOVÁCS 1998, 11. kép 1,5, 10. kép 2, 3; csipkés kialakítású: KOVÁCS 1984, 16. tábla 5; GAÁL2011, 251-253. 262 TJM 99.2.227, TJM 99.2.343, TJM 2002.52.121.3. 263 TJM 202.52.80.9. 264 TJM 99.2.430, TJM 99.2.355, TJM 99.2.46, TJM 2002.52.80.3, TJM 2002.52.120. A néprajzi terminológia alapján az ilyen kialakítású peremek az abroncsos peremek. 265 TJM 99.2.389, TJM 99.2.391, TJM 99.2.392, TJM 99.2.19, TJM 99.2.447-448, TJM 2002.52.134. 266 TJM 99.2.45, TJM 99.2.525, TJM 99.2.553.TJM 2002.52.81, TJM 99.2.257. 267 KOVÁCS 1984, 33. táblai. 268 MÉSZÁROS 1968, 29, XLIV. tábla 269 HATHÁZI - KOVÁCS 1996, 25. kép 2; 28. kép 2; LÁZÁR 1986. 13. kép 2. rajz 270 MELIS 1984, 220.
