Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A kora újkori kerámiaegyüttesek régészeti feldolgozása
63 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A KORA ÚJKORI KERÁMIAEGYÜTTESEK FELDOLGOZÁSA A tál öblébe négy részre osztott palmettát karcoltak, a levélerezetet egymással párhuzamosan vésett hullámvonalakkal és elnyújtott spirálokkal stilizálták. A karcolt mintát zöld kontúrozó és barna pöttyözött festéssel hangsúlyozták. A vásárhelyi táltöredék díszítőstílusában a magyarországi sgraffito-kerámia kései szakaszához köthető.228 Más 17. századi leletegyütteshez hasonlóan,229 dél-alföldi előfordulása is igazolni látszik, hogy - bár az ilyen típusú áru használatának és forgalmának csúcspontja bizonyíthatóan a 16. századra esett,230 - jelenlétével még a 17. század végén is számolhatunk. A vásárhelyi sgraffito-díszes darabbal teljesen megegyező típusú tálakat ismerünk a szegedi vár 16-17. századi anyagából,231 és a budavári palota 74/47. lelőhelyéről, ahol 17. század második felére keltezett anyaggal együtt kerültek elő.232 A vásárhelyi anyagban döntően a lapos, fordított csonkakúp alakú, egyenes, ritkábban sinces oldalfalú, esetenként függesztőfüllel ellátott ólommázzal díszített tálak és tányérok képviseltek (1. tábla 19-26). Az ólommázas tányérok, tálak a 16. század végétől válnak a helyi magyar fazekasság jellemző termékeivé. A függeszthető formájuk a 17. század elejétől jelenik meg. Használatuk a század végére terjedt el széles körben.233 Az ótemplomi és a Bocskai utcai tálak és tányérok kivétel nélkül akasztófülesek, a korszak anyagából hiányoznak a lyukasztott fenékszegü darabok. A fülek kiképzése kétféle: a tányérok esetében gyakoribb a függőlegesen ragasztott agyaggombóc (3. tábla 3; 5. tábla 2),234 melyet vízszintes irányban fúrtak át, míg a nagyobb méretű edényeknél inkább a téglalapformára vágott, két végén az edénytesthez vízszintesen applikált, függőleges lyukirányú (3. tábla 1; 5. tábla 5),235 vagy függőlegesen ragasztott és vízszintes irányban lyukasztott236 agyagszalag alkalmazása a jellemző. A fülek megformálása és az egyes díszítőtechnikák között jelen együttes alapján nem találtunk összefüggést. A visegrádi, mórágyi 17-18. század fordulójáról származó tálak és tányérok esetében többnyire a függőleges, kis akasztófulek jellemzőek, ritkább a fenékszeg lyukasztása.237 Az egri vár, 17. század végi, 18. század eleji anyagában a kidomborodó, vízszintesen lyukasztott akasztófülek, valamint a függőlegesen átfúrt típusok egyaránt meghatározóak, míg lyukasztott aljú - a vásárhelyi leletegyütteshez hasonlóan - nem ismert.238 228 KOVÁCS 1984, 27. 229 RÁDIÓ - BOJCIC 2004, 203, 404; FODOR - KOZÁK 1970-71, 154-155; KOVÁCS 1984,1. t., 2.t. 4., 3.t.3, 7-9, 6.t. 4-5, 7.t. 7. 230 BIK1C 1994, 82, 31.cl; GERELYES 1986, 70-81; KOVÁCS 1998, 169, 12. kép 2. 231 MFMltsz. 2004.7.2201-2203. 232 GERELYES 1991,45, 2. tábla 2. 233 HOLL 1963.a. 76-77; GERELYES 1991, 31, 46. 234 TJM 99.2.440, TJM 2002.52.84, TJM 2002.52.90, TJM 202.52.95. 235 TJM 99.2.448, TJM 2002.52.86, TJM 99.2.394, TJM 99.2.494, TJM 99.2.543. 236 TJM 99.2.404. 237 MÉSZÁROS 1968, 89. 238 LÁZÁR 1986, 6. kép3, 4. rajz, 13. kép 2. rajz és 7. kép 1. rajz, 13. kép 3. rajz.
