Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A régészeti lelőhelyek - Hódmezővásárhely - Bocskai utca 13.
53 „CSEREPEN ISMEREM, MINEMU FAZÉK VOLT...” A RÉGÉSZETI LELŐHELYEK HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 8% 2,5% .°’5% 24% 65% ■ fedők ■ lábasok ■ fazekak ■ korsók, kanták ■ tálak,tányérok ■ egyéb 10. ábra \ A kora újkori kerámiaanyag edénytípusok szerinti megoszlása A régészeti lelőhely kronológiája szempontjából meghatározó az előkerült pénzek időrendje. A pénzek két csomóban összetapadva kerültek elő, rajtuk textillenyomat található. Ez alapján az ásató feltételezte, hogy egy erszénybe téve vagy textilbe kötve lehettek eredetileg. Leletünkben nyolc darab meghatározható érme volt, melyek közül a legkorábbi 1622., a legkésőbbi 1686. évjáratú. Négy esetben állnak rendelkezésre pontos adatok:196- Lengyelország, III. Zsigmond (1578-1632) 1622. GUM. 1776.- Lengyelország, János Kázmér (1649-1668) S — CH 1657. GUM. 1750.- Lengyelország, János Kázmér (1649-1668) AT. vagy Ac T 1663. hatgarasos, GUM. 1707. vagy 1708.- Poroszország, Frigyes Vilmos nagyherceg (1640-1688) hatgarasos (1686) A lengyel pénzek forgalma Magyarországon a 16. század első felében, az első nagy idegen pénzbeáramlási hullám idején kezdődött.197 Elterjedésüknek magyarázata, hogy hazánkban a lengyel kispénzek - bár a hazaiakénál rosszabb finomsá- gúak voltak ugyan - piaci értéke nagyobb volt áruértéküknél. Egyéb spekulációs tényezők is közrejátszottak, amelyek az arany-ezüst változó értékkülönbségén, illetve a különböző pénzek árfolyam különbségén alapultak.198 199 Szerepük a mindennapi forgalom bonyolításában ragadható meg. A lengyel pénzbeáramlás következő nagyobb hulláma a 16. század közepétől adatolható, összefüggésben a magyar pénzek minőségének romlásával. A korábbi apró pénzeket felváltják a nagyobb értékű váltópénzek, az őrt, a hatos-, hármas- vagy a kettősgaras.'99 A lelőhelyről előkerült éremlelet önmagában még nem adja meg a ház pusztulási idejét, de a 17. 196 GÁL 1985, 79. 197 HUSZÁR 1970, 58. 198 BÚZA 1977, 82. 199 HUSZÁR 1970, 62; HUSZÁR 1975, 43.
