Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A történeti források és a népi edény-nevezéktan szerepe a kora újkori kerámia feldolgozásában - Vászonfazék, festett tányér, kormos kanta
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A TÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS A NÉPI EDÉNY-NEVEZÉKTAN SZEREPE A KORA ÚJKORI KERÁMIA FELDOLGOZÁSÁBAN 36 Tálasedények (21. tábla 1-7) A néprajzi meghatározás szerint a tálasedények oldalfala enyhe szögben ferdén, laposan áll.141 Az edény részei a perem, az öböl és a fenék. Az öböl lehet homorú vagy lapos, míg az oldalfal attól függően, hogy a perembe töréssel vagy anélkül csatlakozik, lehet sima vagy a törésvonal mentén, külső peremre és belső oldalra osztott, sinces forma(l. ábra).142 Asinc öbölhöz viszonyított helyzete alapján lehet alacsony (lesincű) vagy magas (felsincü). Amennyiben két törésvonal van az edény oldalfalán, kétsincű a forma.143 Legnagyobb változatosságot a tálasedények peremformája mutat. Egyrészt a perem szélessége, állása és ívelése, másrészt annak széle változik (pl. rámás, karimás, csipkés, hullámos, behajló, kihajló).144 Lehet akasztófülük, ami vízszintesen vagy függőlegesen lyukasztott, de a néprajzi anyagban gyakoriak a lyukasztott fenékszegü típusok is. A 18-19. századi tálasedények alja rendszerint egyenesen levágott, a tükör a korongolás miatt enyhén kúpos.145 A tálasanyagon belül formailag és jellegüket tekintve is önálló csoportot alkotnak a talpastálak, melyek - többnyire a tálakkal azonos méretűek, átmérőjük rendszerint 25-35 cm. Alkalmi tálaló funkciót töltöttek be, gyümölcs vagy fánkféle tálalására szolgáltak. Használatuk a népi kerámiakultúrában nem terjedt el.146 A magyar paraszti háztartásokban jellemző, hogy mérettől függően változik az egyes edénycsoportok funkciója. Erre jó példák a tálasedények. A néprajzi terminológiának megfelelően méret szerint differenciálhatok. Ez a felosztás a legnagyobb átmérő - ami a tálak és a tányérok esetén a peremátmérő - nagyságbeli eltérésén alapul:147- nagy tál: 35 cm < átmérő- tál: 25-35 cm = átmérő- tányér: 16-25 cm = átmérő- kistányér: 10-16 cm = átmérő. A nagytálat és a tálat főként tálalásra, az egy tálból evés szokásának fennmaradásáig étkezésre használták, míg a tányért és a kistányért az evéshez kapcsolódóan vették elő, ahogy arra az elnevezések is utalnak (pl. evőtányér, tokános tó/).148 A méreti és funkcionális elkülönülés formai eltérést is jelent; a tányérok többnyire sinces pereműek, a magasság és az átmérő arányát figyelembe véve laposabb kiképzésüek, fenekük szélesebb. A tálak mélyebbek és oldaluk rendszerint 141 IGAZ-KRESZ 1965, 95. 142 A néprajzi terminológiában íí'wcnek nevezett vonal az edények oldalfalának szögben való megtörését és osztását jelenti (IGAZ - KRESZ 1965, 96). 143 IGAZ-KRESZ 1965, 96. 144 A fő edénytípusokat a népi kerámia terminológiáját összefoglaló tanulmány rajzos ábrái illusztrálják (IGAZ - KRESZ 1965, 96). 145 A kora újkori leletanyagokból ettől eltérő, változatosabb fenékmegoldásokkal is találkozunk (KOHLPRATH 1987, 143; BAUER-ENDRES-KERKHOFF-KOCH-STEPHAN 1986, 54-55). 146 CSUPOR - CSUPORNÉ 1998, 60. 147 IGAZ - KRESZ 1965, 97. 148 CSUPOR 1997, 81.
