Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A történeti források és a népi edény-nevezéktan szerepe a kora újkori kerámia feldolgozásában - Vászonfazék, festett tányér, kormos kanta
33 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A TÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS A NÉPI EDÉNY-NEVEZÉKTAN SZEREPE A KORA ÚJKORI KERÁMIA FELDOLGOZÁSÁBAN meg azzal, hogy a népi kerámia régészeti tipizálása „kölcsönvett” meghatározások és elnevezések szerint, de a régészeti együttesek jellemzőinek figyelembevétele mentén történhet. Az eltérő adottságú kerámiatípusokhoz változó jellegű, összetett szempontok szerinti önálló terminológiai rendszer kidolgozása szükséges. A néprajzi együttesek edénycsoportjainak meghatározása előre megadott méretek és arányok figyelembevételével történik, a besorolás a típus-név-funkció hármas szempontrendszerén alapul. A tárgycsoportok elhatárolásánál, a formai összetevők mellett, fontos az edények funkciója, használatban betöltött szerepe, és ezzel összefüggésben a nyersanyag, a mázazottság, valamint a fazekasmesterségen belüli ágazati tagozódás (korsós, tálas, fazekas).139 A hármas szempontrendszer szerinti besorolásnak köszönhetően a néprajzi anyagban összetettebb az egyes edényformák köre, különösen az egyes alaptípusokon belüli altípusok és variánsok száma jelentős. Példaként említhetők a szilke-csupor-bögre-kisfazék vagy a köcsög-bokály-kanta-korsó-kancsó tárgycsoportok. A régészeti anyagban a funkció-meghatározás nagyrészt bizonytalan. Az alaptípusokon belüli altípusok és méretbeli típusvariációk szétválasztása a töredékekből álló együttesekben legtöbbször lehetetlen feladat. A régészeti leletanyag, sajátosságából adódóan, kevésbé differenciálható. Ezúttal is formai alapon tehetők meg az elkülönítések. Egyik lehetséges megoldás a perem- és fenékátmérők nagyságbeli eltérésén alapuló variánsok elhatárolása és ezek népi terminológia szerinti elnevezése. A néprajzi alapú edénytipológia alapját Igaz Mária és Kresz Mária fektette le, rendszerük szolgált kiindulópontul. A néprajzi nevezéktan az alap edényfajtákat a formacsoporton belüli edényarányok, nevezetesen a magasság és az átmérők - fenék-, száj- és hasátmérő - viszonya alapján határozza meg (1. ábra). Az alapformacsoportok, edénymagasság és száj átmérő arányai szerinti meghatározása nem csak hazánkban, más országok kerámiakutatásában is bevett gyakorlat.140 Altípusok elkülönítésénél a formai jegyeken túl, az edények funkciója és az ahhoz kapcsolt megnevezések kapnak szerepet. A néprajzi rendszer összetettségéből adódóan az egyes csoportok nem pusztán formakategóriák, hanem a tárgy használatának és rendeltetésének, méreteinek, illetve a funkcióhoz rendelt egyéb szempontoknak megfelelően (pl. mázazottság, felhasznált nyersanyag) differenciáltak. Valameny- nyi alaptípuson belül megkülönböztethetők a nagy-, átlagos és kisméretű edények. 139 IGAZ-KRESZ 1965, 91. 140 ERDMANN et al. 1984, 430-433; BAUER - ENDRES - KERKHOFF - KOCH - STEPHAN 1986, 31.
