Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A kora újkori kerámia kutatása
17 „CSEREPÉN ISMEREM, M1NEMŰ FAZÉK VOLT...” A KORA ÚJKORI KERÁMIA KUTATÁSA regionális szintű és tágabb időrendi kitekintést lehetővé tevő stíluskritikai és kerámiatörténeti változásvizsgálatok lefolytatása okán nélkülözhetetlenek a kerámiakutatás módszertanát összefoglaló munkák,45 valamint a népi kerámiamüvesség fejlődését és helyzetét, központok szerinti bontásban bemutató összegzések.46 47 Emellett az adott fazekasközpont történetének elemzésére, a stílushagyományok felderítésére vállalkozó48 monografikus, vagy egy-egy stílust diktáló fazekasdinasztia, esetleg egyetlen mester életútját végigkísérő művek is elengedhetetlenek.49 Lényegesek továbbá azok a néprajzi tanulmányok, melyek terminológiai és tipológiai kérdésekkel,50 funkcionális és előállítási problémákkal foglalkoznak.51 Nemcsak azért, mert az ethnoarcheológia még az őskor vonatkozásában is hasznos módszertani megközelítésnek bizonyul, hanem azért is, mert a történeti néprajz, az írott és tárgyi források bevonásával több területen, így például a műhely- vagy piackörzetek vizsgálata kapcsán már bizonyított. Az újszerűség most abban áll, hogy mindez a feltárások anyagával egészül ki és társul hozzá a régészeti módszer. Ugyanakkor - mint azt problémafelvető tanulmányában Csupor István kiemelte - nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a közelmúlt néprajzi ismeretei a fazekasság terén még adott településen sem mindig vetíthetőek vissza a múltra. A hasonló formák és díszítmények nem feltétlenül takarnak genetikus kapcsolatokat. Ugyanaz a megfogalmazás és stílusjelleg sokszor a technika függvényében nagyjából azonos időben is megjelenhet egymástól távoli területeken.52 A régészeti és néprajzi munkák mellett a korszakkal foglalkozó történeti munkákból is számos témához kapcsolódó ismeret szerezhető. A kora újkor kutatásának történettudományi szakirodalma rendkívül gazdag. Nagy múltra tekint visz- sza a kor művelődéstörténetének, többek között az udvari-elit kultúra, és ehhez kapcsolódóan az anyagi kultúra kutatásának vizsgálata.53 Jelentős eredmények születtek a korabeli írott források: az udvari szabályzatok, rendtartások, visszaemlékezések, önéletírások, a végrendeletek, hagyatéki leltárak és bírósági periratok, továbbá a különféle úti beszámolok (itineráriumok), országleírások, képzőművészeti és térképi ábrázolások feldolgozásához kapcsolódóan.54 Jelen vizsgálat szempontjából elsősorban a régészeti és a történeti anyag összevetésére, a két 46 CSUPOR - CSUPORNÉ 1998; KRESZ 1977; KRESZ 1991.a 47 DOMANOVSZKY 1981; KRESZ 1991.a. és 1991.b. 48 VIDA 1999; P. SZALAY 1994; 2002, 2003; FÜVESSY 1993a, 1993b, 1994. 49 KISS 1914, 1915, 1916, 1926, 1964; KRESZ 1954, 1965, 1990; NAGY V 1987. 50 IGAZ-KRESZ 1965. 51 CSUPOR - CSUPORNÉ 1998; SZALAY - ÚJVÁRI 1982; HOFER - FÉL 1997. 52 CSUPOR 2006, 198. 53 Radvánszky Béla (RADVÁNSZKY 1888, 1879-1896, és Thaly Kálmán 19. századi anyaggyűjtéseit és feldolgozásait követően sorra jelentek meg az udvari kultúra és a korabeli udvartartás rendjét kutatási témául választó tanulmányok. 54 Az utóbbi időben több gyűjteményes kötet is napvilágot látott a témára vonatkozó szakirodalommal (KOLTAI 2001; R. VÁRKONYI 1987; G. ETENYI - HORN 2005). I
