Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A vásárhelyi kerámia történeti kérdései, a régészeti és néprajzi kerámia kapcsolata
171 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT... A VÁSÁRHELYI KERÁMIA TÖRTÉNETI KÉRDÉSEI, RÉGÉSZETI ÉS NÉPRAJZI KA PCSOLA TA Mohács), ahol a 16-17. századi örökség, a balkáni hatások felerősödése révén átformálta a népi kerámiakészítési hagyományokat.1068 Az elvégzett kutatás alapján úgy tűnik, a 19. századi, vásárhelyiként ismertté vált kerámiastílus nem helyi alapon fejlődött, sokkal inkább más alföldi központ, esetleg központok együttes hatásának eredményeként formálódott és megjelenése egészen újkori. Ezt a lehetőséget korábban Kresz Mária már felvetette, bár állítását nem tudta megfelelően alátámasztani.1069 A régészeti anyag tanúsága szerint a központ fazekasmüvességében fellelhető 16-17. századi hagyományok, kulturális elemek nem helyi fejlődés eredményei, hanem későbbi, kívülről jövő hatásként formálták a vásárhelyi kerámiát. Figyelembe véve a közvetlen környezet fazekasközpontjait és azok jellegét, főként a néprajzi kutatás által törökösnek nevezett díszítéseket, hipotézisként vethető fel Szeged stílusközvetítő szerepe. A megerősítés a további vizsgálatoktól remélhető. Az írott források alapján, Szegeden a kerámiakészítési hagyományok szervezeti szinten egy évszázaddal korábbra vezethetők, és a várost ért közvetlen török befolyás is ismert.1070 A korai szegedi kerámiát a török közvetítésű fésűs díszű, egyszínű zöld mázú, illetve zöld-sárga foltos, karcolt, valamint rátétes díszű darabok jellemezeték.1071 A korai vásárhelyi kerámián jelenlévő motívumok és technikák közül egyet sem találunk, amelyek nem képviseltek a szegedi központ edényein. A vásárhelyi kerámia időben a szegedit követte, az előbbi felemelkedése, egyidejűleg hozta el az utóbbi háttérbe szorulását. Ez a folyamat távlati összefüggésében a városi polgárság ízlésvilágának megváltozásával, az új, döntően már paraszti edénykultúra kialakulásával hozható kapcsolatba. Ezt a művészetet a mezővárosi és falusi társadalmak formálták, jellege a nagyváros polgári stílusától lényegileg különbözött. A fazekasság kevésbé tudott alkalmazkodni a nagyváros diktálta új igényekhez, a gyári körülmények között előállított, tetszetős stílusú keménycserép-, fajansz-, porcelán és üvegtárgyak dömpingjével szemben a hagyományos kerámiatermékek nem tudták felvenni a versenyt. Ez az időszak azonban már túlmutat jelen kutatás keretein. A meglévő ismeretek birtokában a néprajzi fazekasság területileg eltérő és jellegében különböző irányú fejlődéselmélete a vásárhelyi központnál valószínűsíthető, amit a későbbi vizsgálati eredmények, a még hiányzó 18. századi anyag alapján erősíthetnek meg. 1068 NAGYJ.T 1995, 511-512. 1069 KRESZ 1990, 317. 1070 Szegeden sok törökkel bélelt fazekas élt (BÁLINT S 1978, 225). 1071 FÜVESSY 1998, 156.
