Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A vásárhelyi kerámia történeti kérdései, a régészeti és néprajzi kerámia kapcsolata
169 „CSEREPÉN ISMEREM, MIN EM Ű FAZÉK VOLT...” A VÁSÁRHELYI KERÁMIA TÖRTÉNETI KÉRDÉSEI, RÉGÉSZETI ÉS NÉPRAJZI KAPCSOLATA teljesen hiányzik a régészeti korszakból. Nem találtam példát a csúcsi városrészt jellemző kék-fehér színezésre sem. Az edénytípusok és díszítőtechnikák összevetésekor természetesen nem szabad elfeledkezünk arról a tényről, hogy a népi és régészeti edényanyag nemcsak időrendjét tekintve, de jellegében és funkciójában is eltérő. A néprajzi anyag díszkerámia, míg a régészeti korszak edényei alapvetően használatiak. A 19. századi emlékanyag zöme reprezentációs tárgy, melyek sem összetételükben, sem mennyiségükben nem tükrözik az egykori edényhasználat jellegét. Az alapvetően más célú anyagtípusok összevetése legfeljebb a regionális központ díszkerámiáinak megjelenési idejéről, a stílust formáló és átadó hagyományok szerepéről és összetételéről nyújthat tájékoztatást, de ezek alapján a történeti kapcsolatok jellege nem igen pontosítható. Míg a néprajzi edényanyag a parasztkerámia reprezentációs korszakához kapcsolható, addig a 17. század kerámiája, a később kiteljesedő, alapvetően díszítő célzatú edénymüvesség szempontjából, legfőbb csak kiindulási pont. Nem hordozza magán azt a differenciáltságot, amely a későbbi edénykultúrát, annak stílusjegyeit alapvetően meghatározzák. Ez a kerámia még társadalmi szinten egységes, általánosan tükrözi a 17-18. század ízlésvilágát. A korábbi országrésznyi területet átfogó stílus fokozatosan indult el a fellazulás útján. A kora újkorban jelentkeznek már bizonyos társadalmi, szociális különbségek az edényhasználatban, de még nem beszélhetünk rétegek szerint elkülönült tárgypopulációkról, és a régiók egyéni stílusa, a területileg jellemző edényformák és díszítőtechnikák köre is épp csak körvonalazódik. A vásárhelyi fazekasközpontra is igaz, bár országos szinten a legjobban feltárt kerámiaközpontok egyike, a 19. századot megelőzően rendkívül hiányosak az ismereteink a helyi fazekasságról. írott forrásokkal dokumentált kezdete a 18. század közepénél korábbra nem vezethető. A fazekasság 17. századi jelenlétére és működésére vonatkozóan, a régészeti kerámiaegyüttesek közvetett bizonyítékain kívül, gyakorlatilag semmilyen egyéb adattal nem rendelkezünk. A régészeti és a néprajzi korszak edénykultúrája közötti kapcsolatok feltárást célzó, jelen kutatás keretében lefolytatott összehasonlító-elemző vizsgálat a kora újkori és a népi kerámia történeti folytonosságát nem igazolta, bár kétségkívül hiányzik a kialakulási periódus 18. századi kerámiája, amely e tekintetben kulcsfontosságú. A 17. század végi termékek jellege és színvonala alapján mindössze annyi állítható, hogy a helyi fazekasság korábbi gyökerű, mint az az írott forrásanyag és a néprajzi kutatások alapján adatolható. De ez önmagában még nem igazolja a kerámiakészítés helyi hagyományainak kontinuitását, kiváltképp szervezeti szintű működését. A néprajzi kutatás hagyományosan különítette el a vásárhelyi kerámia történetének korai, a 16. századtól, a 18. század végéig tartó szakaszát, melyet a reneszánsz mázas kerámia időszakaként emleget. E korszak edényművességéről helyi szinten, kizárólag régészeti ismeretanyaggal rendelkezünk. A néprajzi kutatás lényegében az ország más területeiről ismert, viszonylag egységes kerámiastílus alapján írta le az időszak termékeit. A népi kerámia eredetének feltárása kapcsán egyoldalúan
