Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A vásárhelyi kerámia történeti kérdései, a régészeti és néprajzi kerámia kapcsolata
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A VÁSÁRHELYI KERÁMIA TÖRTÉNETI KÉRDÉSEI, RÉGÉSZETI ÉS NÉPRAJZI KA PCSOLA TA 164 tekintve a közvetlen török-délszláv kulturális hatások szerepét (pl. mázfoltozás, fésűs díszítés, feketeedény-égetés) hangsúlyozza a néprajzi kutatás. A vásárhelyi stíluscsoportot a tálasedényei tették ismertté. A központ korai népi kerámiáját nagyfokú formai változatosság és típusgazdagság jellemezte. A döntően díszedényekből álló edények között meghatározó számban fordultak elő - a regionális egység jellegzetes mázas táljai és tányérjai mellett - a fennálló falú öblösedények, a különböző méretű és változatos formájú folyadéktárolók, írókás díszű bütykösök, mázas butellák, miskakancsók, mihókok, cserépkulacsok, mázas szilkék, bödönök és az agyagból égetett egyéb kerámiatermékek. A népi kerámiával szemben a városban feltárt 17. század végi kerámiaegyüttesek megformálásukban egységesebbek, megjelenésbeli változatosságuk jóval kisebb. Bár hozzá kell tegyük, a régészeti anyag töredékessége nagymértékben nehezítette az edényformák felismerését és elkülönítését. Az ásatási anyagok edénykészletösszetétele és az alkalmazott díszítőtechnikák lényegesen nem különböztek az ország más területeiről ismert korabeli edényanyagtól.1048 A leletegyütteseket - a néprajzi díszkerámiával szemben - a gyorskorongon készült, mindennapi használatra szánt, magyar fazekastermékek túlsúlya jellemezte. A régészeti kerámia legnagyobb számban képviselt edénytípusa a hétköznapi gyakorlatnak megfelelően átlagos méretben készült, 2-4 1 közötti ürtartalmú fazék. A fazekak rendszerint egyfulűek, a nagyobb méretűek között sem találtam példát a népi kerámia kétfulü, abronccsal tagolt nagy lakodalmas fazekaira (26. kép). Az előkerült fazékszerű edények több mint fele díszítetlen. Egy részük mázas, belső oldalukon sárga vagy zöld ólommázzal borítottak. A külső felület díszítményei között említhető a hor- nyolás, amely a magyar népi kerámia fazekainak rovátkolófával (rovackoló) kiképzett, vízszintesen körbefutó, barázdaszerű felületkialakítására emlékeztet.1049 A vásárhelyi anyag meg26. kép | Gömöri vászonfazekak (Kresz 2001) 1048 Kronológiai párhuzamokat számos lelőhelyről említhetünk (KOVÁCS 2001.b, 169- 238; KOVÁCS 1991, 169-179. és 352-361; HATHÁZI - KOVÁCS 1996, 32. kép 5, 33. kép 3-4; FODOR - KOZÁK 1971, 148.7. képi, 2, 8. kép; LÁZÁR 1986,45. 13. kép 3. rajz) 1049 A szegedi Móra Ferenc Múzeum néprajzi gyűjteménye is számos hornyolt felületű fazekat őriz - MFM Néprajzi Gyűjtemény ltsz. 86.1.2, ltsz. 70.32.1, ltsz. 70.33.1.
