Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A hódmezővásárhelyi fazekasközpont
153 „CSEREPÉN ISMEREM, MIN EM Ű FAZÉK VOLT...” A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI FAZEKASKÖZPONT sebb regionális egységek jelenléte.974 Figyelembe véve a forma- és díszítménykincs eltérő megfogalmazási módjait, a régió, két nagyobb területi egységre, egy északi és egy déli körzetre bontható. A kettő közötti határvonal Mezőtúrtól északra húzódott. A válaszvonaltól délre az oszmán-török hatás jelenlétét, a mázfoltozás, a vasoxidos mázas, karcolt és fésűs díszítmények uralkodó szerepét hangsúlyozza a néprajzi kutatás, míg az északi központok fazekasságának szerepét a hódoltság kori magyar hagyományok, így a színtelen ólommáz alatti írókás mintakincs továbbörökítésében határozza meg.975 A dél-alföldi központok közös jellemzője - tűzálló agyag hiányában - a folyadéktároló és tálasedények készítésének spe- cializációja. Kivételes esetben előfordult, hogy helyben állítottak elő fazekat, de edénytermelésükben - éppen a nem megfelelő nyersanyag okán - a főzőedény gyártása soha nem játszott meghatározó szerepet.976 A régió két legnagyobb és legnépesebb központja a hódmezővásárhelyi és a mezőtúri. Lényegében e két központ hatósugarában működtek a közepes nagyságú, de még egyedi stílus kialakítására képes műhelyek (Szentes, Makó), valamint a kisebb, a már egyedi stílust nélkülözők (Tótkomlós, Kunmadaras, Karcag). Jellemzően Tótkomlós fazekasai a vásárhelyi kerámiaközpont stílusában, míg a kunmadarasiak és a karcagiak mezőtúri stílusban dolgoztak.977 A 19. században, a déli régióban, Hódmezővásárhely a divatdiktáló. Ezt a szerepét - az északi centrum korai stíluskölcsönzőivel (Debrecen, Miskolc) szemben - végig képes volt megőrzi és a paraszti stílus minden állomásában jelentősége meghatározó maradt. Ezzel szemben északon, a 19. század utolsó negyedétől, egy súlyponteltolódásnak, a közepes nagyságrendű központok - Mezőcsát, Tiszafüred, Gyöngyös - fel- emelkedésének lehetünk tanúi.978 A dél-alföldi régió fazekasgócai közül Szegeden adatolt legkorábbról a fazekascéh megalakulása. Bár a város edénymüvességének színvonala soha nem érte el a vásárhelyi kerámiáét, nagymértékben formálta azt, különösen annak korai stílusára hatott. A vásárhelyi népi fazekasság kutatása - országos szinten is - a legkorábban kezdődött meg. Kiss Lajos vásárhelyi tálasmesterségről írt, mára klasszikus tanulmánysorozata, 1914-1916 között látott napvilágot, amit további értékelő munkák sora követett.979 Műveiben, a század eleji gyűjtéseire támaszkodva, teljes képet rajzolt a mesterség munkamenetéről, az agyagbányászástól a készáru piacra szállításáig. Részletekbe menően ismertette a főbb mesterfogásokat, bemutatta a faze- kasmühelyt, annak berendezéseit és szerszámait. Leírta használatukat és szerepüket. Kitért a vásárhelyi tálasság történeti múltjára, anyakönyvi és levéltári források 974 Az Alföld korábban ismeretlen fazekasművészetének felfedezése jórészt Györffy István gyűjtéseinek köszönhető. 975 CSUPOR - CSUPORNÉ 1998,150. 976 KRESZ 1960, 328. 977 DOMANOVSZKY 1968,49. 978 FÜVESSY 1998, 165. 979 KISS 1914, 1915, 1916; KISS 1926 KISS 1934; KISS 1964.
