Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A hódmezővásárhelyi fazekasközpont
„CSEREPEN ISMEREM, MINEMU FAZÉK VOLT...” A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI FAZEKASKÖZPONT 150 fazekasok, akik tevékenységüket háziipari keretek között folytatták. Nem kell okvetlenül céhet feltételeznünk valamennyi, az ásatások eredményeként felszínre hozott kerámiaanyag mögött. A néprajzi kutatás fazekasközpontként határozza meg a céhszervezettel rendelkező, vagy legalább öt fazekas működéséről adatolt, esetleg az emlékanyag alapján jelentős fazekas mesterségről tanúskodó helységeket. A központoknál kisebbek az ún. fazekashelységek, ahol az egyszerre dolgozó fazekasok száma nem haladta meg az ötöt. Ezek többsége falun működött. A 19. században a fazekasközpontok száma 265-re tehető, ugyanekkor a fazekashelységekből 615- öt tart nyilván a kutatás.962 Csongrád megyében - más alföldi megyékhez hasonlóan - elsősorban a mindennapi szükségleteket kielégítő iparágak céhes szervezeti formáival találkozunk. Ilyen a helyi nyersanyag feldolgozására épülő fazekasság is. Ezen céhek közös jellemzője, hogy piackörzetük viszonylag szűk, a mesterek főként a szomszédos területek vásárait látogatták. A fejlettebb mezővárosok piackörzete sem volt nagyobb 50-80 kilométernél. Az iparosok nagy része nem csak kézműiparral foglalkozott. A döntően mezőgazdasági munkából élő alföldi településeken a mezővárosi és falusi iparosok jobbára csak kiegészítő foglalkozásként űzték az ipart, főleg télen és tavasszal, míg nyáron mezőgazdasági tevékenységet folytattak. Az egész éven át dolgozó iparüzők számaránya általában 4-6 % között mozgott.963 A rendelkezésre álló adatok alapján - melyek a kisebb központok esetében több esetben hiányosak — állítható össze a központokban dolgozó mesterek száma. Mindez kifejezi a központ jelentőségét, hiszen a nagyobb központokban nyilván több mester dolgozott. Csongrád megyében, az 1900-as népszámlálás adatai szerint, 324 fazekasmester működött. Hódmezővásárhelyen 197, Szegeden 79, Szentesen 33, Szegváron 12, Csongrádon 3 iparengedéllyel rendelkező mestert írtak össze. Ezen kívül természetesen dolgoztak még céhen kívüli, ún. háziiparosok, akik nem rendelkeztek iparengedéllyel. A korabeli források közül az 1896-os millenniumi kiállítással kapcsolatos jelentés említi őket, Mindszentről, Hódmezővásárhelyről, Szentesről, de pontos számukat nem közli.964 A két korabeli összeírás alapján megállapítható, hogy a megyében a századfordulón minden nagyobb helységben dolgoztak fazekasok, a legtöbben Hódmezővásárhelyen működtek. A céhesipar legkorábbi rétegének használói vegyes összetételüek. Városi polgárok, gazdag nemesek és parasztok egyaránt előfordultak közöttük. A tárgyak több réteg ízlését voltak hivatva kiszolgálni. Ez a stílus még nem a paraszti, inkább a nemesi és polgári igények kiszolgálására épült, szülőhelye a nagyváros. 962 KRESZ 1991.b, 530. 963 EPERJESSY 1967,68. 964 KRESZ 1990, 301.
