Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
Történetiség, funkcionalitás, regionalitás - A kora újkori kerámia általános jellemzői
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” TÖRTÉNETISÉG, FUNKCIONALITÁS, REGIONALITÁS 138 szű edénytípusaival rokoníthatók.900 A korszakot egyébként meghatározó lapított gömbtestű, hosszú nyakú, klasszikus török korsók,901 így például a szűrőkupakos, vízszintes összekötő taggal ellátott, vékony nyakú, kiöntős típusok hiányoznak együttesünkből.902 A népi fazekasság termékeire emlékeztet a korsók kiöntősre nyomott szájnyílása, a peremszél gyűrűs tagolása (17. tábla 2),903 a nyak fülkarimás kiképzése, a korsók és a kanták tipológiája és az edényarányok. A balkáni-tö- rökös jelleg leginkább bizonyos korsók, így a gyűrűs, golyvás nyakkiképzésében (14. tábla l),904 az edénytesttől élesen elváló, kúposán szűkülő nyakvonalban (19. kép) és egyes díszítőtechnikák stílusában (17. tábla 1, 8) érhető tetten. A díszítmények között képviseltek a karcolt, fésűs hullámvonalak, ívkötegek, girlandok, benyomott pontkörök és rovátkolt mintasorok épp úgy, mint a sikált, geometrikus, általában egyszerű függőleges vagy vízszintes irányú vonalakból, ferdén besimított felületekből álló motívumsorok. Sőt gyakorta egy edény kétféle díszítése a csiszolás és karcolás. A területileg jellemezhető kettősség a néprajzi kerámia feketeedényein megfogható, azonban a kora újkor időszakában ezek a díszítésbeli eltérések kevésbé nyilvánvalók. E tekintetben a tipológiai sajátosságok szerepe inkább meghatározó. Az elemzett leletegyüttes alapján úgy tűnik, stílustörténeti szempontból a kutatás által összefoglaló néven nyugatiként nevezett kulturális hatások, formai és díszítésbeli hagyományok jelentősége alapvető. Amit a mázhasználat elterjedése,905 egyes korsótípusok, a nyeles lábas serpenyők,906 az itáliai-reneszánsz gyökerű sgraffito díszítés részben már említett stíluselemeinek és az írókával festett, gazdagon díszített ólommázas kerámia készítésének hagyománya és hazai megjelenése példáz. A magyarországi középkori kerámiaanyagban az első fogantyúval ellátott, belső oldalukon sötétzöld, illetve sárga mázas, háromlábú, nyeles lábas serpenyők elsőként a budai anyagban, még osztrák importként tűntek fel, a 13. század végén, 14. században.907 Hazai használatuk — részben nyugati hatásra, részben helyi fej900 SZABADFALVI 1986, 7, 15, 37, 48. kép; KRESZ 1991.b, 93. kép, 123. kép, 128. kép; IGAZ -KRESZ 1965, 112; NAGY J. T 1995,494, 6. ábra 6. 901 GERELYES 1991, 63, 8. kép 1, 64, 9. kép 2, HATHÁZI KOVÁCS 1996, 46, 37. kép 1-2; FEHÉR 1972, 195, X. tábla 1-2; FEHÉR 1975, 25, 68. kép 902 KOVÁCS 200l.c, 201, 11. kép 8, GERELYES - FELD 1986, 166, 4. kép 3; GAÁL2012, 272- 273, 284. 903 TJM 2002.52.18. 904 TJM 2002.52.14. Soproni Olivér a kihajló szájperemek gyűrűs tagolását a magyar, míg az ún. labdás nyak ugyanilyen jellegű osztását a török készítmények sajátjának tartja (SOPRONI 1981,28). 905 HOLL 1952, 182. 906 A kutatási téma kereteit szétfeszítené a korszak kulturális hatásainak és történeti rétegeinek részletes elemzése, ezúttal csak azon momentumok kiemelésére szorítkozom, melyek a vásárhelyi anyag szempontjából meghatározó jelentőséggel bírnak. 907 HOLL 1966, 17-18. 33. kép 4, 7-8; HOLL 1955, 175. 48. kép
