Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
Történetiség, funkcionalitás, regionalitás - A kora újkori kerámia általános jellemzői
133 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” TÖRTÉNETISÉG, FUNKCIONALITÁS, REGIONALITÁS A talpas tálakon kívül, a ki öntőcsöves edények hazai megjelenését vezeti vissza a kutatás oszmán-török hatásra. A kiöntőcső, a nyomott gömb alakú edénytest, a hosszú, vékony nyak és a változatos peremkialakítások jellemzik a 16-17. századi török korsókat. A vásárhelyi együttesekben a kiöntőcsöves edények kis számban képviseltek, de a forma elterjedtségét bizonyítja, hogy valamennyi edényszínnél megtalálható ez a típus. Legnagyobb számban a redukciós égetésűek között. Egy kivételtől eltekintve, a kiöntőcsövek kiképzése azonos: valamennyi körátmetsze- tű, egyenletesen vastagodó, átmérőjük 2 cm körüli, végük nyitott.856 A tipológiai meghatározást lehetővé tevő töredékek alapján elmondható, hogy az edények formailag a népi kerámia kiöntőcsöves edénytípusaira emlékeztetnek,857 a hódoltság kori török típusú korsókkal kevés kapcsolatot mutatnak.858 A 14-15. századi német régészeti anyagban számos példáját találjuk az ún. Tüllkannen edénytípusnak, viszont a közzétett, nem kis mennyiségű 17-18. századi leletgyüttesek alapján úgy tűnik, hogy használatuk a kora újkorban már visszaszorulóban lehetett.859 A leletegyüttes töredékessége és az előkerült anyag kis száma nem teszi lehetővé mélyebb összefüggések feltárását, de mindenképpen szembeötlő, hogy helyi népi kerámiaanyagból hiányoznak az ilyen típusú edények. Ugyanakkor más fazekasközpontokban képviseltek, bár használatuk nem általános. A néprajzi kerámiaanyag kiöntőcsöves, rövid nyakú, bő szájú kanta típusú edényeit a különféle savanyító eljárások során használták.860 A dunántúli területekről ismertek speciális funkciójukban, az édes bor tárolására szolgáltak.861 Szinte mindig mázas kivitelben készültek. Használatuk a 18-19. században, különösen a dél-dunántúli régióra jellemző. Előfordulásukat az ide betelepített német ajkú lakossággal hozza kapcsolatba a kutatás.862 Domanovszky György a kiöntőcsöves edények magyar- országi megjelenését a török hódoltság időszakához kötötte, a balkáni eredetet hangsúlyozva.863 Ugyanakkor elkülönítette a kiöntős kanták fazékjellegű típuscsoportját, melyek párhuzamát a német területeken találta meg.864 Ez az edénytípus a 20. század elejére lényegében eltűnt, amit a kutatás a tejfeldolgozás módjának átalakulásával, a különféle savanyító eljárások, többek között az ecet házi készíté856 TJM 99.2.186, TJM 99.2.198. 857 IGAZ-KRESZ 1965, 112; SZABADFALVI 1986,7, 15, 37, 48. kép; KRESZ 1991.b, 93. kép, 123. kép, 128. kép; NAGY .1. T 1995, 494, 6. ábra 6. 858 GERELYES 1991,63, 8. kép 1,64, 9. kép 2, HATHÁZI - KOVÁCS 1996,46, 37. kép 1-2; FEHÉR 1972, 195, X. tábla 1 -2; FEHÉR 1975, 25,68. kép; KOVÁCS 200l .c, 201, 11. kép 8, GERELYES - FELD 1986, 166, 4. kép 3 859 STEPHAN 1982, 97, Abb. 25, 26-27; ROLLER 1990, 27; HÖCK 1981, 7; DOMANOVSZKY 1940,212-213. 860 IGAZ - KRESZ 1965, 111. 861 Szüret idején a gyerekeknek a sváb falvakban ilyen edénybe tettek el a mustból téli csemegének, melyből ún. szőlőmézet sűrítettek (ANDRÁSFALVY 1972, 139; idézi: NAGY J.T 1995, 504). 862 L. IMRE 1977, 297; NAGY J. T 1995, 494, 6. ábra 1, 6. 863 DOMANOVSZKY 1940, 222. 864 DOMANOVSZKY 1940,224.
