Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A kora újkori kerámiaegyüttesek régészeti feldolgozása
129 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A KORA ÚJKORI KERÁMIAEGYÜTTESEK FELDOLGOZÁSA mokos soványítású, vörösbama fedők többsége díszítetlen. Egy esetben fordult elő, hogy a palást külső felületére, sekélyen, egymással párhuzamosan futó koncentrikus vonalakat karcoltak.835 Szintén egy darabnál alkalmaztak mázat. A világosbarna anyagú fedő külső felületén - az írókás díszítésű tálakhoz és folyadéktároló edényekhez hasonlóan - színtelen fedőmáz alatt, sárgásfehér engobe alapra, sötétbarna kontúros, színes, zöld és piros növényi motívumokat, a perem szélére pedig egymással párhuzamosan körbefutó, barna színű koncentrikus köröket festettek (6. tábla 4).836 Nemcsak a díszítési technika, de a fedő anyaga is megegyezett a leletegyüttesek más típusú, írókás díszű edényeinek anyagával. Említést kell tennünk még egy redukált égetésű, külső felületén feketére fényezett,837 és egy világosbarna színű, kavicsos soványítású, nagyméretű fedő, külső oldali karcolt vonalas díszítéséről (6. tábla 7).838 Ez utóbbi különlegessége, hogy a belső felület csorgatott vörös engobe dísze mellett, a külső edényfalra, egymással párhuzamosan futó egyenes vonalkötegeket és nagyívű hullámvonalat karcoltak. A fedő nemcsak díszítésében és peremkiképzésben egyedi, de a peremből kiinduló lapos, fogófule is különlegessé teszi. A középkori anyagban találunk példát a füles cserépfedők használatára, ezek azonban lassú kézi korongon készültek, lapos típusúak és felső füles kialakításúak.839 A peremszélből induló füllel ellátott fedő párhuzamára, az általam áttekintett szakanyagban nem akadtam. A fedő karcolt dísze hasonló a Barcsról közzétett kézi korongolt fedőkön alkalmazott omamensekhez, azonban mérete, készítési technikája és tipológiai jegyei attól eltérők.840 A korszak cserépfedőinek kronológiai értékelését nehezítette, hogy a funkció által meghatározott forma és díszítés kevés egyedi jegyet hordoz. A fedők kidolgozása - éppen használati jellegük miatt - lényegében egységes, időrendi és területi sajátosságokat nehéz felfedezni, és kevés a referencia is. A kúpos fedők használata a 12. század végén, 13. század első felében terjedt el. Megjelenési idejük részben egybeesett a lapos fedőkével, de míg azok készítésével a középkor folyamán jórészt felhagytak, addig a kúpos fedők, a 15. századra mind szélesebb körben terjedtek el.841 A kora újkorban - eltekintve az importként behozott tányér alakú fedőktől842 - lényegében kizárólagossá vált a forma.843 A 16-17. századi leletegyüttesekből számos példát említhetünk, mind a kúposán emelkedő,844 mind a laposan, ívesen 835 TJM 99.2.485. 836 TJM 2002.52.19. és TJM 2002.52.332. - egy fedőhöz tartozó két töredék. 837 TJM 99.2.653. 838 TJM 99.2.318. 839 PERGER 1987, 49, Abb. 26-27; PARÁDI 1958, 155, 31. ábra, XXII. tábla 2, 4. kép 840 KOVÁCS 1998, 165, 9-10. kép 841 PARÁDI 1958, 158-159. 842 KOVÁCS 2002.b, 203, Kát. 280-281; KOVÁCS 200l.b, 218, Fig. 7,4. 843 PARÁDI 1959, 158-160. 844 KOVÁCS 2002.b, Kát. 255; LÁZÁR 1986, 58, 11. kép 3-4; MITHAY 1988, 76. 22. ábra 9.
