Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)

A kora újkori kerámiaegyüttesek régészeti feldolgozása

119 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMÜ FAZÉK VOLT...” A KORA ÚJKORI KERÁMIAEGYÜTTESEK FELDOLGOZÁSA az egri vár 16. század végi, 17. század eleji kerámiái közül említhetünk.760 A Válról előkerült hasonló anyagú korsókat szintén 16. századinak határozták a szerzők, aláhúzva a formatípus 17-18. századi továbbélését.761 A budai váranyag 17. szá­zadi rétegeiből kerültek elő ilyen edények,762 Mezőkovácsházáról a 16-17. száza­di leletegyüttesben találunk hasonló darabokat,763 míg Csekefalváról a 3/2.számú lelőhely 5. házának 16. századi leletei közül került elő egy vörös korsó becsípett szájának töredéke.764 A népi fazekasság, különösen az alföldi régiók rostélyos ki­képzésű, karéjos szájú vizeskorsóit tekintve, az edényforma változatlan hagyomá- nyozódása szembetűnő.765 Egyedi típust képvisel a Bocskai leletegyüttesből előkerült, anyagában és so- ványításában a redukált égetésü folyadéktároló edényekhez hasonló, de színében eltérő folyadéktároló edény töredéke. A perem megformálás alapján labdásszájú korsó. Színe világosbarna, anyaga finoman iszapolt, lágy tapintású, a külső edény­fal fényesen, egyenletesen polírozott. A perem függőleges állású, egyszerű kikép­zésű, széle lekerekített, külső oldalán kissé megvastagított (16. tábla 2).766 A kora­beli régészeti együttesben nem találtam anyagában és típusában egyaránt egyező, pontos párhuzamot. A néprajzi kerámiaanyagtól nem idegenek a finom homokos soványítású, polírozott felületű, nem redukált égetésü folyadéktároló edények, azok többsége azonban vörös színű.767 Szólni kell még a leletegyüttes világos anyagú folyadéktároló edényeiről, me­lyek mind díszítésükben, mind anyagukban eltérnek az eddig tárgyalt csoportoké­tól. A töredékek alapján a formák rekonstruálása ezúttal is csak részben lehetséges. Elkülöníthetőek a metélt mázas edények, melyek anyaga és díszítése a leletegyüttes hasonló technikájú laposedényeiével megegyező. Mindössze öt töredék került elő. Valamennyi sárgásfehér anyagú, homokkal és aprószemcsés kaviccsal soványított. Többségük jó minőségű zöld és barna ólommázzal borított, pusztán két - erede­tileg egy edényhez tartozó - töredéken jelent meg, a barna és a zöld mellett, a piszkosfehér szín. A töredékek alapján a formák rekonstruálásánál a szakirodalmi párhuzamokra támaszkodtam. Az ótemplomi perem- és nyaktöredékek eredeti­leg egy rövid nyakú kancsótípushoz tartozhattak (18. tábla 2-3).768 Az edények szája kerek, a peremek függőleges állásúak, belső oldalukon sekély homyolattal tagoltak, a peremszélek lekerekítettek. A füles típusnál (18. tábla 3) a kisméretű, lapos, közepén enyhén behúzott, függőleges irányú mélyedéssel osztott szalag­fül a nyak felső részén elhelyezkedő bordából indult, a vállrészre támaszkodha­760 LÁZÁR 1986, 4. kép 2-5. 761 HATHÁZI - KOVÁCS 1996, 46-47. 762 GEREVICH 1966, 12/b. ábra 2. kép 763 BÁLINT 1939, XXVI. tábla 10.). 764 BENKŐ 1992, 56. tábla 2. 765 IGAZ-KRESZ 1965, 109. 766 TJM 2002.52.9. 767 CSUPOR - CSUPORNÉ 1998, 143; KRESZ 1991.b, 68. kép és 95. kép 768 TJM 99.2.265, TJM 99.2.309.

Next

/
Oldalképek
Tartalom