Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A kora újkori kerámiaegyüttesek régészeti feldolgozása
107 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMÜ FAZÉK VOLT...” A KORA ÚJKORI KERÁMIAEGYÜTTESEK FELDOLGOZÁSA Korsók, kanták, kancsók647 A néprajzi edénytipológiában a fennálló öblösedények másik fő, és egyben legváltozatosabb formájú csoportja a nyakkal rendelkező edények. A vásárhelyi régészeti együttesekben is sokszínű típuscsoport.648 Az ide tarozó kerámiaáru készítési technikája, anyaga, soványítása, tipológiája és díszítése igen változatos, bár közel sem olyan összetett, mint a népi kerámia azonos nevű formakategóriái (14. tábla 1-7). Összesen kilenc, egész és részben kiegészített edényt tartalmaz a vizsgálati anyag. Az ótemplomi leletek értékelésbe vonható darabjainak közel 30%-át (7. ábra), a Bocskai utcai leletegyüttes 26%-át teszik ki a csoporthoz sorolt edények, illetve töredékek (10. ábra). A néprajzi nevezéktan szerinti besorolás legkevésbé e formacsoport felosztásánál működött. A leletegyüttesek töredékessége miatt a legtöbb esetben nehézséget okozott a népi kerámia nyakas öblösedényeinek formai alapon történő régészeti differenciálása. Lényegesek az eltérések a két korszak fazekastermékeinél. Bizonyos edénytípusok a kora újkori anyagból hiányoznak, és a meglévők egy része, formailag és díszítőtechnikájában is különbségeket mutat. Ennek megfelelően, a néprajzi edénykategóriákat és elnevezéseket megtartva, az ásatási anyagnak megfelelő paraméterek szerint alakítva a definíciókat, törekedtünk a tárgycsoportok szétválasztására. A különbségekből adódóan a név és a meghatározás nem teljesen fedi le a néprajzit. A népi kerámiával szemben a régészeti anyag kevésbé differenciálható. A leletegyüttes folyadéktároló edényei elsősorban az előkerült edényrészek - perem,- fül-, oldal-, kiöntőcső, szűrőbetét-töredékek - alapján jellemezhetők. A készítési technológia, főként az égetés és a soványító anyagok, valamint az alkalmazott díszítőtechnikák szerint kategorizálhatók. Anyagszín szerint a leletanyagban sárgásfehér, világosbarna, téglavörös és redukált égetésű szürke, szürkésfekete folyadéktároló edények töredékeit találjuk. Legnagyobb százalékuk redukált égetésű, szürke, szürkésfekete, valamint téglavörös színű. Ezek együttes számaránya, mindkét anyagban, elérte a 70%-ot. Ezzel szemben a sárgásfehér, a világosbarna és a halványvörös színű edények aránya az előző két csoporthoz viszonyítva nem jelentős. A formacsoport termékei rendszerint mázatlanok, többnyire díszítetlenek, kisebb arányban felületátalakító karcolással, bepecsételéssel, engobe-festéssel díszítettek. A mázas írókás ornamentika alig néhány töredéken jelent meg. Díszítésükben önálló csoportot képviselnek - bár számuk kevés - a metélt mázas folyadéktároló edények. Többször utaltam már rá, a régészeti anyag töredékessége nagymértékben nehezítette az edényformák rekonstruálását. A méret szerinti kiszerkesztés, a krono647 A nyakkal rendelkező fennálló öblösedények különböző formacsoportjai együtt kerülnek tárgyalásra, mert a leletegyüttes töredékessége miatt a típusbesorolás nem volt mindig egyértelmű. Amennyiben a felosztás lehetséges volt, úgy külön utalok az edénytípus meghatározására. 648 Bár funkcionális elkülönítésre utal, a csoporthoz sorolt edénytípusok gyűjtőneveként, az egyértelműség kedvéért most a folyadéktároló edények elnevezést használjuk, azzal a megjegyzéssel, hogy a kategóriába sorolás - a névhasználat ellenére - ezúttal is formai alapon történt.
