Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A kora újkori kerámiaegyüttesek régészeti feldolgozása
99 „CSEREPÉN ISMEREM, MIN EM Ű FAZÉK VOLT...” A KORA ÚJKORI KERÁMIAEGYÜTTESEK FELDOLGOZÁSA fogva a bennük való főzést és ételmelegítést szolgálták, a használat során gyakran átégtek, kormozódtak. Másodlagosan betölthettek tároló és tálaló funkciót, de inkább a szélső mérettartományba eső, nagy- és kisméretű (pl. bögrék) edényekre vonatkozhat mindez. A díszített edényeken háromféle díszítőtechnikát - felületátalakítást, mázazást és festést - alkalmaztak. A díszítőeljárások sok esetben együtt tűnnek fel. A máz alkalmazása az edénybelsőre és a perem külső oldalára terjedt ki, főként gyakorlati célt szolgált. A két tárgyalt leletegyüttes díszített fazekainak összmeny- nyiségét figyelembe véve megállapíthatjuk, az edények jelentős része mázas. Kivétel nélkül ólommázasak. A mázak színe rendszerint zöld550 vagy sárgásbarna,551 ritkábban színtelen552 és világossárga.553 A belül mázas edények erősen homokos soványításúak, anyaguk többnyire sárgásfehér554 és világosbarna,555 esetleg szürkés- vagy vörösbama. Az utóbbi csoport edényein túlnyomórészt a színtelen és a sárgásbarna máz tűnik fel,556 míg a fehér és világosbarna anyagszínnel a sárgásbarna és a zöld máz alkalmazása jellemző.557 A belső oldali máz többnyire az edénykülső díszítő festésével párosult, de nem ritka az edényfalat karcolással,558 homyolással559 és bepecsételéssel díszített fazekak esetében sem (12. tábla 6).560 Az első mázas edények - a különböző technikai fejlődéstől, műhelyhagyományok továbbszármazásától függően - területenként más-más időpontban jelentek meg. A budai várpalota leletanyaga alapján a mázhasználat a 13-14. században még csak szórványosan, az importárukon, illetve királyi műhelyekhez kötötten tűnik fel. A 15. század utolsó harmadában terjedt el a máz széleskörű alkalmazása, de akkor még jelentős a mázatlan anyag.561 A máztechnika fejlődésében külön szintet képviseltek a 16. század vegyesmázas eljárással díszített edényei,562 valamint a máz és az egy, vagy többszínű festés egy tárgyon való megjelenése. A paraszti háztartások edényhasználatában lényegében a 17. századtól válnak uralkodóvá a belül mázas főzőedények. Az égetés és máztechnika tökéletesedése tette lehetővé a 17. század végi, 18. század eleji vékony rétegű, egyenletes felvitelű, rendszerint halványzöld vagy halványsárga színű, fényes árnyalatú máztípusok használatát.563 550 TJM 99.2.203, TJM 99.2.281, TJM 2002.52.56. 551 TJM 99.2.258, TJM 99.2.329, TJM 99.2.215, TJM 99.2.137, TJM 99.2.278, TJM 99.2.350, TJM 2002.52.129, TJM 2002.52.205. 552 TJM 99.2.629, TJM 2002.52.150. 553 TJM 99.2.234, TJM 99.2.232.2, TJM 99.2.468, TJM 99.2.153. 554 TJM 99.2.85, TJM 99.2.127, TJM 99.2.153. 555 TJM 99.2.12.2. 556 TJM 2002.52.150. 557 TJM 99.2.419. 558 TJM 99.2.60, TJM 99.2.153. 559 TJM 99.2.200, TJM 99.2.419. 560 TJM 99.2.433, TJM 99.2.434. 561 FELD 1987, 269-270; HOLL 1952, 182. 562 HOLL 1963.a, 72. 563 PARÁDI 1963, 227.
