Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
3. Mód László: Ormódi Béla szerepe a homoki szőlő- és borgazdálkodás fejlesztésében (Horgos-Királyhalom és Pusztamérges)
amelyek nagy mennyiségű védekező anyag befogadását biztosították. Szőlőilonca ellen úgy óvták a növényt, hogy a szakmányosok gyerekei az összesodort leveleket megdörzsölték, amelynek eredményeként a kártevő elpusztult. A permetezést nem a szakmányosok, hanem erre a munkára alkalmazott személyek végezték, akik Vermorel típusú szerkezetekkel szórták a levelekre és a fürtökre az ellenszert. A rézgálicot vízben áztatták, majd 150 literes fahordókban vegyítették az oltott mésszel, amelyet megszűrtek, hogy a permetezőgépek ne duguljanak el. A vegyszert lovaskocsikkal szállították a táblák közé, a permetezőgépeket pedig mericskével töltötték meg. A permetezést meghatározott technika alapján végezték, ami azt jelentette, hogy műveletet a tőke alsó részénél kezdték. Ha nem borította be egyenletesen a fürtöket és a leveleket a vegyszer, akkor a tőke foltos maradt. Ilyen esetben a vincellér utasította az alkalmazottakat, hogy szórják be ismét a növényt bordói lével. Ha nem fenyegetett peronoszpóra-fertőzés, akkor 1%-os permetlevet használtak, amit 2%-osig növeltek szükség esetén. A lisztharmat elleni kénport zsákokban vásárolták. A vegyszert átszitálták, mert gyakran összeragadt és ilyen állapotban nem lehetett felhasználni. A ként reggeli órákban kézi fújtatókkal szórtak a levelekre és a fürtökre, mert a harmat miatt könnyen megtapadt. Augusztus 20-tól a szőlőt csőszök kerülgették. A 300 holdas Nagytelepen 6 csősz őrködött, éjjel-nappal vigyázták a rájuk bízott területrészt. Az egész birtokot élősövény övezte, négy oldalról pedig négy nagy kapu zárta le a szőlőket. Ekkortól már a szakmányosok sem dolgoztak, a kapuk állandóan zárva voltak, a csősz nyitotta és csukta, csak az ő engedélyével juthatott bárki a szőlőtáblákhoz. Az érő bogyó legnagyobb ellensége a seregély volt, a csősz karbiddal vagy vaktölténnyel töltött puskával durrogtatva riasztotta a kártevő madarakat. A szüret rendszerint szeptember 20-án kezdődött. A saszlát már korábban, augusztus végén szedték, a rizling érettségét viszont ekkor ellenőrizték a vincellérek, illetve maga a szőlőtelep tulajdonosa, s ha megfelelőnek találták, indulhatott a szüret. Minden sort - két oldalról - két ember szedett. A legtöbb személyt erre a munkára foglalkoztatták, szüretidőben a gyerek, ha már akkora volt, hogy tudta szedni a szőlőt, nem ment iskolába, hanem a szőlőtáblában dolgozott. Fajtánként külön szedték a termést, megesett, hogy a kövidinkát november elején az első hó még a tőkén érte. A fürtöket késsel vágták le, a szedők vödörben gyűjtötték, a puttonosok folyamatosan jártak a sorok között, s a leszedett mennyiséget az út mellett sorakozó kármentőkbe hordták. Ezeket a szőlővel teli dongás faedényeket két ember fel tudta rakni a szekérre, amely megrakodva a présházhoz vitte a termést. A szőlő feldolgozását kézzel hajtott szőlőzúzókkal végezték. Ugyancsak kézi erővel hajtották a hatalmas, öntöttvas alapzatú, vasorsós prést, melynek nyomófeje akkora volt, hogy azt három ember tudta csak a vascsavarra 84 oooooooooooooooooooo Zsidók Szeged társadalmában
