Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
3. Mód László: Ormódi Béla szerepe a homoki szőlő- és borgazdálkodás fejlesztésében (Horgos-Királyhalom és Pusztamérges)
feltehetőleg azért következett be, mivel Ormódiék nem nézték jó szemmel újabb és újabb kezdeményezéseit, amelyek komoly pénzbefektetést igényeltek.14 Általánosan bevett gyakorlatnak számított, hogy a telepítést megelőzően a területet rigolírozták, azaz a talajt teljesen megfordították. 1870 táján mégcsak az úri-polgári birtokosok alkalmazták e sok esetben költséges eljárást, ami 1890 és 1900 között vált általánossá.15 A Magyar Szőlőtelepítő Részvénytársaság esetén a telepítés költségeit tovább növelte az, hogy a fordításnál a cserebogárpajorokat a munkások a földből kiszedték, amiért külön díjazásban részesültek. A terület előkészítését négyszögölenként 2-2 Vz krajcárért végezték, 1000 darab pajor után pedig 2 forintot kaptak. A kártevők összegyűjtésére azért mutatkozott szükség, mivel szőlő gyökereivel táplálkozva a tőkéket teljesen elpusztíthatták. A talajadottságok következtében a birtokosok a homok megkötéséről is gondoskodtak, mivel a viharos erejű szél hatalmas károkat okozhatott.16 Ormódi Béla a szél pusztításai ellen gyümölcsfák ültetésével próbálkozott, birtokát ugyanis alma-, körte-, kajszi- és őszibarackfák vették körül. A Magyar Szőlőtelepítő Részvénytársaság ültetvényén a sorok 125, a szőlők pedig 100 cm távolságra feküdtek egymástól. Ormódi Béla birtokán mind a sor- mind a tőketávolság 1 méter volt.17 Horgos-Királyhalom szőlőgazdaságai immúnis talajon jöttek létre, ami védelmet nyújtott a filoxéra kártétele ellen. Ormódi Béla és a Magyar Szőlőtelepítő Részvénytársaság telepét sima vesszővel ültette be, amit a homokban a szőlőgyökértetű nem tudott megtámadni. A részvénytársaság birtokának betelepítése során fafúrót és az ún. iszapolási technikát alkalmazták, ami azt jelentette, hogy a lyukakat vízzel teleöntötték, melynek eredményeként a föld tökéletesebben hozzátapadt a vesszőkhöz. A Horgos-Királyhalmon létrejövő telepeken sokféle fajtát termesztettek, birtokonként eltérő arányban fehér és kék, valamint csemege- és borszőlők váltakoztak. Afajtaállománytáttekintve azt láthatjuk, hogy a korábban termesztett, főként tömegbort adó szőlők helyett az úri-polgári birtokosok gyakran olyan fehér illetve csemegefajtákkal próbálkoztak, amelyek korábban ismeretlennek számítottak a Dél-Alföldön. A Magyar Szőlőtelepítő Részvénytársaság területén a csemegefajták aránya elérte a 78%-ot, ami azt jelentette, hogy mintegy 140 14 A szakember később Petőfiszálláson saját magának 4, Pitricsom pusztán pedig a Pallavicini uradalom egyik bérlőjének, egy Landesberg nevű szegedi lakosnak 40 holdat telepített. Bálint Sándor 1976. 575. 15 Égető Melinda 2001. 551. 16 Égető Melinda 2001. 553. 17 A 19-20. század fordulóján a szakemberek irányításával létesített nagyobb üzemekben igyekeztek úgy telepíteni a szőlőket, hogy a sor- és a tőketávolság közelítsen az élettani és a korszerűbb termelési eljárások által támasztott követelményekhez. A szőlészeti újítások bevezetésében élen járó birtokosok a sortávolságot 80-100-120 cm-re, a tőketávolságot pedig 60-80-100 cm-re növelték. Für Lajos 1983.145. Zsidók Szeged társadalmában oooooooooooooooooooo 75
