Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
1. Marjanucz László: A szegedi zsidóság a neoabszolutizmus korában (1849-1967) (Adalékok a szegedi zsidók 19. századi helyzetéhez)
számított. A lap egyik számában a „Sürgönyre" hivatkozva hozta, hogy Leopold Ignác vezetéknevét „Lippaira”, Kojateiner Farkas pedig „Kotányira" változtatta.44 Erősebb asszimilációs jelzést küldött Holtzer Henrik 32 éves nőtlen, „izraelita származású egyén", mert személyében a katolikus egyház 1863-ban új hívet nyert. A rókusi katolikus templom reggeli, 7 órai miséjén részesülta keresztség szentségében.45 Vannak példák a névmagyarosítással kifejezett asszimilációs hajlandóságra, ezt az utat követték többen, és van példa a hitehagyásra is, ami azonban nem terjedt el a gyakorlatban. A város pénztárában vezettek egy ún. „letéttárat", amelybe többek között a névmagyarosítók fizették be illetékeiket. Ez a kasszatétel 1861-ben 91 Ft 35 fillért tett ki. Tudván, hogy 1 név magyarosítása iránti kérelem benyújtása 3 Ft-ba került, akkor az adott évben 30 személy folyamodott névmagyarosítási engedélyért.46 Ehhez képest sajtóban közölt kikeresztelkedési esetek egy-kettőre rúgtak. Ebbe a hírcsokorba tartozott, hogy Kölcsey Himnuszát dr. Józsefi Vilmos és Reich Ignác héber nyelvre fordította, amelyet a „Magyar Izraelita” c. lap 2. száma közölte, mellékletben. Világos a szándék: a honi zsidóság a magyar társadalom csoportjaként azonosítja magát. Löw Lipót kiemelten kezelte a hazai, de elsősorban a szegedi zsidóság társadalmi integrálásának ügyét, ezért 1866-ban „Magyar Zsinagóga" címmel héber nyelvű szociális és hitfelekezeti kérdésekkel foglalkozó lap kiadására kért engedélyt.47 A héber nyelvű kiadás nem az elzárkózást, hanem épp hatékonyabb meggyőzést szolgálta. Üzenete főleg a konzervatív és ortodox hitsorsosait kívánta meggyőzni a keresztény többséghez integrálódás szükségességéről. Törekvése a kor fölfokozott politikai hangulatában közéleti áthallásokra adott alapot. 1865-ben járunk, amikor újra összehívták az országgyűlést, jó esély kínálkozott a provizórium fölszámolására, s megszaporodtak a politikai kiáltványok. Löw Lipót ebben a helyzetben is megőrizte közössége politikai semlegességét, bár az általa kiadott hetilap, a Ben Chananja időnként sajtóvétséget követett el. A megyei főispán megtiltotta a sajtónak a pártprogramok melletti toborzást a kiegyezési tárgyalások nyugodt folytatása érdekében. Löw Lipót tartotta magát ehhez az intencióhoz, így közvetve is támogatva a kiegyezést. 1865-ben megszaporodtak a pártirányzatos cikkek az ország sajtóiban, így Szegeden is, de az országgyűlésről szóló politikai fejtegetések nem voltak ínyére a hatalomnak. Csongrád megye főispánja ezt a fölsőbb vélekedést próbálta a lapok tudomására hozni. 44 Szegedi Híradó, 1863. 5. évf. 2. 45 Szegedi Híradó, 1863. 5.évf. 97. 46 CSML Tan. ir. 5344/1861 47 CSML Polgm. ir. 245/1866 Zsidók Szeged társadalmában oooooooooooooooooooo 27
