Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)

1. Marjanucz László: A szegedi zsidóság a neoabszolutizmus korában (1849-1967) (Adalékok a szegedi zsidók 19. századi helyzetéhez)

Előzményéhez tartozott, hogy a Kiviteli Gőzmalomnál igénybe vehető vezetékes víz nem volt ingyenes, fizetni kellett érte. A lakosság viszont annak ingyenes használatát kérte 1863-ban. Petrovics királyi biztos - a helyzetet megoldandónépgyűlést tartott arról, hogy mi a lakosság véleménye az ártézi víz bevezetéséről. A többség azt kérte, hogy fontos a kutak fúrása, de még fontosabb a vezetékes vízhez való ingyenes hozzáférés, mert a tiszta, egészséges víz így lesz közkincs.37

Illetve egyszerűbb módja a vízvételnek, mint a kútra járás.

E helyzet javítására, azaz a városi vízvezeték bővítésére kérte fel a polgármester Back Bernát cégét 1873-ban. Back Bernát a korszak legnagyobb zsidó vállalkozói közé tartozott, a fiaival együtt alapított gőzmalom és vízvezeték cégét ismerték a széles országban. Talán kevésbé ismert, hogy a malomipar országosan is kiemelkedő alakja érdekelt volt a vízvezeték-rendszer bővítése üzletében is. A két terület nem függött össze, azonban a csatornázás javította az áruszállítás föltételeit, a vízvezeték-rendszer pedig tiszta vízhez juttatta az egyéni és ipari fölhasználót.38

Nem tárgya, hanem magyarázata miatt érdekes a fölsőbb hatóságok beavatkozása egy közszolgáltatási ügybe. A megyefőnökség utasította a városi kéményseprőt, hogy a kötelező seprési díjat csökkentse, mert Szeged -szerintük- „semmi tekintetből nem sorolható azon városok közé, melyek mind műveltségre, iparra, kereskedésre és egyéb üzletekre nézve I. osztályba tartozandók”. Vagyis Szeged a megadott szempontokból nem ütötte meg az 1. osztályú szintet, ezért a kéményseprési díj is csak egy alacsonyabb osztálynak felelhetett meg.39

Az irat nem magyarázza bővebben, melyek az „elmaradottság" szimptómái, de valószínű, hogy a területet irányító állami hatóság Szeged általános „leminősítésével" a lakosságra nehezedő közterheket akarta enyhíteni. Igaz, a város az 1850-60-as években még nem számított gazdag polgárvárosnak. Csekélynek mutatkozott a fizetőképes kereslet, ezért nem alakult ki sűrűbb bolthálózat, hisz a lakosság azt nem tudta eltartani. Cinner Salamon, Pollák Jakab, Deutsch Bernát, Ausländer Dávid és a Hercz-testvérek, izraelita kereskedők kérték a várost, hogy üzleteik mellett a piacon is árulhassanak, mert a kicsiben való értékesítés inkább megy ott, mint a boltban.40

A város életét jellemző adatok fényében mégis a polgárosulási folyamat megalapozását látjuk döntőbbnek. A nagyban értékesítés csak a terménykereskedelemben volt rentábilis. Kiss Dávid itt halmozta föl azt a tőkét,

37 CNL Tan. ir. 1989/1863

38 CSML.Polgm. Ein. ír. 907/1873

39 CSML Tan. ir. 3156/1854

40 CSML Tan. ir. 1446/1853

Zsidók Szeged társadalmában

oooooooo^ooooooooooo 25