Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)

14. Bácskai Éva Szeged: Elrabolt ifjúság (A Radó csald történetéből)

hozták be a munkásoknak. Az osztrák dolgozók nem ezt kapták, ez csak a zsidók „kiváltságos” étke volt. A vacsorát este már a lágerben osztották. Ugyanez a leves, csak a reggeli pótkávé maradékával dúsítva. Tulajdonképpen moslék volt. Ezt melegítették a barakk három tűzhelyén. Nagyon ritkán előfordult, hogy egy-egy darab lóhús került a levesbe. Kiváltságos napok voltak ezek. A rossz alvástól és az éhezéstől mindenki legyengült. Radó Géza hatvanhét évesen már nem volt fiatal, és ezért nehezen bírta tartani magát. Egyik alkalommal, amikor hajtották a csapatot munkára, a felügyelő gumibottal siettette őket. Géza, az édesapa, nem bírt elég gyorsan menni, ezért a gumibottal hátba vágták. Gyermekei: Vica, Gyuri és Ernő is látta, amint nagy erővel csattan édesapjukon a gumibot, de nem szólhattak, csak befelé nyelték a könnyeiket.

Leesett az első hó, és utána szakadatlanul havazott. Ezen a télen rengeteg esett, és a csaknem derékig érő hóban kellett naphosszat a barakkok körül lapátolni, hiányos öltözetben, fázva és éhezve. Teltek a napok, a hetek és a hónapok. Nem történt semmi, majd Ingutz néni, aki a lányával a gyár asztalosműhelyében takarított, egyik este a következővel állított Vica elé.- Tudod, hogy van egy hódolód? Az asztalosok csoportvezetőjének nagyon tetszel.

Vica nagy szemekkel bámult, nem értette, hogyan tetszhet ő ilyen rongyosan, kendőben, maszatosan, olajosán bárkinek. Mindenesetre a huszonnégy éves Vicát nagyon izgatottá tette ez a hír.- Azt üzeni, hogy szeretne beszélni veled, úgy intézd, hogy legyél az udvaron, majd óvatosan oda fog menni hozzád.- De melyik az a fiú, hogy néz ki, láttam már?- Nem annyira fiú, inkább férfinek mondanám.- És jól néz ki?- Átlagos külsejű, közel lehet a negyvenhez.

Vica ettől a pillanattól fogva, ha csak tehette az asztalosműhely körül sündörgött. Önként jelentkezett az udvar takarítására is. Egyik alkalommal valaki megállt mellette. Felnézett és egy mosolygós, kedves férfiarc nézett vissza rá. Nem Vica zsánere volt, viszont nagyon szimpatikusnak találta.- Wie heißt du? (hogy hívnak?) „Fiká?" - kérdezte, rámutatva a Vica mellén viselt névtáblára.-„Vica", javította ki a lány.- „Efa” (Éva), nálunk ezt így mondják, szólt a férfi, és ezentúl így foglak hívni, azzal a zsebéből kivett egy fényesre törölt piros almát és felé nyújtotta.- És magát hogy hívják?

Zsidók Szeged társadalmában

249