Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)

13. Szántó T. Gábor: A pompeji katona

Belekotort a zsebébe, de csak aprót talált. Egy forint se volt összesen. Ezzel ugyan állóhelyre se jut be. Törte a fejét, de semmilyen mentőötlet nem jutott az eszébe. Menjen oda a jegyszedőkhöz kuncsorogni? Mondja meg, hogy nincs pénze, kivételesen engedjék be? El fogják hajtani, hiszen az a dolguk, hogy a potyásokat kiszűrjék. Ez nem jó ötlet.

Sorban álltak az emberek a kapunál, és lépésben haladtak befelé. Kezdett elkeseredni. Amíg csak elképzelte, hogy majd valahogy besurran, vagy valakit megkér, és az beviszi, még csak kivitelezhetőnek tűnt a terv, de ahogy itt állt, egyre reménytelenebbnek látszott az egész. Senki sem akadt, aki segíthetett volna, nem tudta, mit kéne tennie. Más srácok is ődöngtek a pálya körül. Kettesével- hármasával próbálkoztak bejutni. Míg egyikük elterelte a jegyszedők figyelmét, a másik megpróbált besurranni. Többségüket elkapták, és elhajtották őket.

Jancsi dacos lett. Úgy fog itt állni, mint a pompeji katona, aki akkor se hagyta el az őrhelyét, amikor kitört a Vezúv, zuhogtak a városra a szikladarabok és ömlött a láva. Ezerszer elképzelte a történetet, ahogy a katona áll az őrhelyén, és a menekülő pompejiek hiába kiabálnak neki, hogy jöjjön, ő vissza se szól, válaszra se méltatja őket, csak áll az őrhelyén, mert a katona semmilyen körülmények között nem hagyhatja el a posztját, és addig áll ott, míg el nem éri a láva. Először a lábát borítja be, de nem mozdul, azután a térdéig ér, majd a derekáig, de ő csak áll, fogait összeszorítva, végül egészen elönti a forró láva a feje tetejéig, s ahogy ráhűl és megdermed, maga is kővé válik.

Jancsi mindig beleborzongott a történetbe, ahányszor csak olvasta, vagy emlékezetébe idézte. Neki is meg kell keményítenie magát, hogy el tudja viselni azt, ami rosszul esik, határozta el. És úgy kell tenni, hogy ne lássák. Ne tudhassa senki, mivel okozhat neki fájdalmat.

Lehet, hogy a haját se kellett volna levágatnia. Sámsonnak is a hajában volt az ereje és mindenkit legyőzött. Legalábbis ezt mondják. A Talmud Tórán tanulta, amihez anya ragaszkodott. Sámson erősebb volt mindenkinél. Olyannak kéne lenni, mint ő. Csak a nőkkel kell vigyázni, mert azok elárulják az embert. Ha az embernek titka van, ne mondja el nekik. Meg senkinek se. Különben is csak az az igazi titok, amit egy ember tud.

Grószt látta az apjával, aki köszöngetett jobbra-balra. Hozzá is odaléptek páran, és kezet fogtak vele. Persze, a Grósz apja nagymenő, bérlete van a díszpáholyba. Burzsujok, gondolta Jancsi, és egy lámpaoszlop mögé bújt, nehogy észre vegyék. Nem akarta, hogy lássák, ő nem jut be. Megfordult a fejében, hogy hozzájuk csapódik, s akkor a Grósz apja talán kifizeti a beugrót, de erőt vett gyengeségén, és a rejtekhelyén maradt.

Amikor áthaladtak a jegyszedők között a vaskapun, kibújt az oszlop mögül. Összeszorult a torka, és a mellkasát fájlalta. Igazságtalanság, hogy Grószt az apja

232 ooooo<xx><xxxxxxxxxxx>

Zsidók Szeged társadalmában