Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)

13. Szántó T. Gábor: A pompeji katona

Jancsi nem tudta, mit feleljen. Anya azt mondta, senkivel ne beszéljen arról, amit otthon hall, mert bajuk lehet belőle, de ő sok mindenben nem értett vele egyet. Tudta, baja csak abból lehet, ha olyasmiket mond, amiket anya szokott mondani, meg Vera, anya testvére, vagy a nagypapa és a nagymama, akik kapitalisták, mert lámpaboltjuk van, és akik már nagyon öregek, ezért nem is értik az új világot.- Én kommunista vagyok - jelentette ki határozottan.- Ejha! - mondta a férfi. Mintha mosoly játszott volna az arcán.

Jancsi a tükörből a másik vendéget pásztázta, aki újságot olvasott. Mintha megrezdült volna kezében a lap, de nem látta az arcát, pedig az ő reakciójára is kíváncsi lett volna, azután megint Potoczki tekintetét kereste, de az a ollójára szegezte pillantását és dolgozott. Jancsi azonban élvezte, hogy komoly, férfias beszélgetés részese, és ki akart tenni magáért.- Úgy gondolom - folytatta választékosán, ahogy az unokabátyjaitól hallotta, akik már gimnazisták voltak, nagyon felnőttesen tudtak beszélgetni, és latinul is tudtak, meg németül is, és ha nem akarták, hogy értse, akkor németül beszéltek előtte -, az az igazságos, hogy a gazdagoknak, akiknek van pénzük, adniuk kell azoknak, akiknek nincs. Mert a szegényeken segíteni kell, és igazságosan kell elosztani mindent. Ezért is van az államosítás - fűzte hozzá tudására büszkén.- Nos, igen - köszörülte meg torkát a férfi, és ismét a másik vendéget figyelte. - A szegényeken tényleg segíteni kell - mondta, azután elhallgatott. A fodrász némán, szakavatott mozdulatokkal dolgozott tovább. Aprókat vágott már csak a fésű fogazatán átlógó egy-egy hosszabb hajszálból, azután távolabb lépett a klienstől, s előbb hátulról, majd elölről is megszemlélte művét. Fent néhányat borotváján a falra erősített bőrszíjon, és határozott húzással egyenlő hosszúságúra igazította a két pajesz végét. Hátul, a férfi nyakából, kis seprűjével eltávolította az ottmaradt rövidebb hajszálakat, végül kiborotválta. Lesöpörte a fejét is, körbe a nyakát, kis hintőport szórt rá, végül hajszeszes masszázs következett. A vendégnek le-lecsukódott a szeme, mintha kissé elálmosodott volna a hajában turkáló ujjak bizsergető nyomkodásától.- Készen volnánk - mondta a fodrász, elkapta a térítőt vendége öléből, és lesöpörte a ruhájáról is az odahullott hajszálakat. A férfi sóhajtott, mint aki sajnálja, hogy véget ért a kellemes művelet, és felállt.- Mennyivel tartozom?- Uram, mindennel együtt kettő ötven lesz.- Köszöntem - nyúlt a zsebébe a vendég, elővéve tárcáját, s kiszámolt belőle két egyforintost és egy ötvenfillérest. - Alászolgája! - biccentett s azzal ki is lépett a boltból.

Zsidók Szeged társadalmában

0<XXXXXX>0<X>^0<xX>0«X> 229